211 Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. 22 A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: 33 Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. 44 A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. 55 Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! 66 A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet 77 a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! 88 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. 99 Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. 1010 Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. 1111 Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.