Jónás imája és szabadulása: 2,1-11
2 1Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, 3s így szólt:
»Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem;
az alvilág gyomrából kiáltottam,
és Te meghallgattad szavamat.
Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe,
és az ár körülvett engem.
Valamennyi örvényed és hullámod
összecsapott felettem.
Azt mondtam: ‘Elvetettél szemed elől!
Bárcsak látnám ismét szent templomodat!’
Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig,
bekerített engem a mélység.
Fejemet elborította a hínár,
lesüllyedtem a hegyek alapjáig.
Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai,
de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!
Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak,
elveszítik boldogságukat.
Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked,
és megadom, amit fogadtam;
az Úrtól jön a szabadulás.«
Jegyzetek
2,1 A történetbe mesés elemeket is belefűztek (pl. a hal).
2,3 Ez a zsoltár nem egészen illik a szövegösszefüggésbe.