2
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
(Máté 12,40)
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
(Jón 19,3. 9. 5 Móz 24,1.)
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
(Zsolt 42,8;88,17)
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
(2 Móz. 20,7. 3 Móz. 19,12. 4 Móz 30,3.)
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
(Jer 23,11.32; Hós 9,7)
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
(Zsolt 48,3)
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
(2Kor 1,17; Jak 5,12)
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
(Zsolt 116,17.18)
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
(Ján 18,22.23.3Móz;19,18)