1511 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: 22 Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, 33 hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? 44 Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét. 55 Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 66 A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened. 77 Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? 88 Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál? 99 Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély? 1010 Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már. 1111 Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt? 1212 Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog, 1313 és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád? 1414 Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna? 1515 Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében. 1616 Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza. 1717 Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked, 1818 amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak. 1919 Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak. 2020 A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. 2121 Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is. 2222 Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni. 2323 Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti. 2424 A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, 2525 merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval. 2626 Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával. 2727 Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát. 2828 Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt. 2929 Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. 3030 Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát. 3131 Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja. 3232 Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki. 3333 Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa. 3434 Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz. 3535 Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.
Menekülés az igazságos Istenhez
1611 Jób ekkor válaszolt és így szólt: 22 Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! 33 Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? 44 Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok. 55 Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat. 66 Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor? 77 A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett. 88 Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben. 99 Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám. 1010 És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem. 1111 Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem. 1212 Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé. 1313 Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre. 1414 Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám. 1515 Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba. 1616 A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon, 1717 jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom. 1818 Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! 1919 Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban. 2020 A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim. 2121 Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben! 2222 Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés. 1711 Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók. 22 Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. 33 Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal? 44 Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik. 55 Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped. 66 Gúnydalok tárgyává tettek a nép előtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek. 77 Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok. 88 Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bűnös miatt háborognak a tiszták. 99 De az igaz mégis hű marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erőben. 1010 Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek! 1111 Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták. 1212 „A napnak kitér az éj – így szokták mondani –, közel a fény, amely elűzi a sötétséget.” 1313 Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben. 1414 Síromhoz így szólok: „Az apám vagy nékem!” A férgekhez meg: „Anyám, s nővéreim!” 1515 Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg – a boldogságomat? 1616 Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
A harag hiábavaló.
1811 Válaszul így beszélt a suachi Bildád: 22 Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni? 33 Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok? 44 Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák? 55 Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé. 66 Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ. 77 Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve. 88 Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked. 99 A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik. 1010 A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce. 1111 Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak. 1212 Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására. 1313 A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait. 1414 Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig. 1515 Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott. 1616 Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak. 1717 Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon. 1818 Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről. 1919 Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki. 2020 Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el. 2121 Ilyen sorsra jut biz’ a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.