Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
1511 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 22 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? 33 Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? 44 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. 55 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. 66 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. 77 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 88 Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 99 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? 1010 Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. 1111 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? 1212 Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, 1313 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? 1414 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? 1515 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. 1616 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
1717 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, 1818 amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. 1919 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. 2020 Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. 2121 Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. 2222 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. 2323 Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. 2424 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, 2525 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. 2626 Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 2727 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, 2828 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. 2929 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. 3030 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. 3131 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. 3232 Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, 3333 úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. 3434 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. 3535 Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.
Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
1611 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 22 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 33 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 44 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 55 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 66 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 77 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 88 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 99 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 1010 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 1111 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 1212 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 1313 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 1414 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 1515 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 1616 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 1717 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 1818 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 1919 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 2020 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 2121 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 2222 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek. 1711 Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
22 Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem. 33 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? 44 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. 55 Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai: 66 így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek. 77 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. 88 Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. 99 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje. 1010 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
1111 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. 1212 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. 1313 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, 1414 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, 1515 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? 1616 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár
1811 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 22 Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele! 33 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? 44 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? 55 Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog. 66 Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette. 77 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását. 88 Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül. 99 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. 1010 Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén. 1111 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. 1212 Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt. 1313 Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség. 1414 Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé. 1515 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. 1616 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. 1717 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. 1818 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. 1919 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. 2020 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. 2121 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
