D) Abimelek királysága.911 Jerubbaál fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez: 22 „Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember – Jerubbaál minden fia –, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.” 33 Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: „A testvérünk.” 44 Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baál-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá. 55 Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaál fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaál legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött. 66 Azután Szichem előkelői és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.
Jotam meséje és átka.
77 Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket! 88 Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl – legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk! 99 De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? 1010 Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk! 1111 De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek? 1212 A fák erre a szőlőtőnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk! 1313 A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? 1414 Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk! 1515 A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait. 1616 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaállal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek… 1717 Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből, 1818 ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek. 1919 Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaállal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek. 2020 De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket.” 2121 Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől.
A szichemiek föllázadnak Abimelek ellen.
2222 Abimelek három évig uralkodott Izraelen. 2323 Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen. 2424 Ez azért volt, hogy a Jerubbaál hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában. 2525 Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek. 2626 Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek. 2727 Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket. 2828 Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaál fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? 2929 Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet és szállj harcba!” 3030 A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt. 3131 Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: „Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost. 3232 Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn. 3333 Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz.” 3434 Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben. 3535 Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. 3636 Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: „Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról.” „Csak a hegyek árnyéka az – válaszolta neki –, azt látod embereknek.” 3737 Gaal azonban újra megszólalt: „Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől.” 3838 Erre Zebul azt mondta neki: „Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!” 3939 Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel. 4040 Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek. 4141 Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.
Jotam átka beteljesedik.
4242 Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta. 4343 Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta őket. 4444 Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket. 4545 Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval. 4646 Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében. 4747 Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda. 4848 Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: „Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én.” 4949 Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő.
Abimelek halála.
5050 Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta. 5151 Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére. 5252 Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa, 5353 egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját. 5454 Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját és így szólt hozzá: „Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg.” Fegyverhordozója átszúrta és meghalt. 5555 Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába. 5656 Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét. 5757 Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotamnak, Jerubbaál fiának átka beteljesedett rajtuk.
6. TOLA
1011 Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott. 22 Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.
7. JAIR
33 Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött. 44 Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén. 55 Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.
8. JIFTACH
Izrael az ammoniták hatalmában.
66 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baáloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidón és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki. 77 Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket. 88 Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott. 99 Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott. 1010 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baáloknak szolgáltunk.” 1111 Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: „Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok, 1212 a szidóniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből? 1313 Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket. 1414 Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején.” 1515 Izrael fiai így feleltek az Úrnak: „Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket.” 1616 Eltávolították körükből az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán. 1717 Ammon fiai összegyűltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort. 1818 A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: „Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére.”
Jiftach bíró lesz.
1111 A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy parázna nőnek volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot. 22 Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: „Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy. 33 Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük. 44 Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel. 55 Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén, 66 és így szóltak hozzá: „Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen.” 77 Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: „Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?” 88 Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” 99 Jiftach így felelt Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek.” 1010 „Az Úr legyen a tanú közöttünk – válaszolták Gileád vénei. – Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz.” 1111 Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.
Jiftach vitája az ammonitákkal.
1212 Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: „Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?” 1313 Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: „Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel.” 1414 Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel: 1515 „Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét. 1616 Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért. 1717 Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt. 1818 Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa. 1919 Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre. 2020 Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt. 2121 Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta. 2222 Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig. 2323 Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled? 2424 Amit Kamos, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett. 2525 Különb akarsz lenni, mint Balak, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? 2626 Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? 2727 Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!” 2828 Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.
Jiftach fogadalma és győzelme.
2929 Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került. 3030 Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: „Ha kezembe adod Ammon fiait, 3131 akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” 3232 Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket. 3333 Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt. 3434 Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt. 3535 Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza.” 3636 „Atyám – felelte neki –, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.” 3737 Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” 3838 „Menj!” – felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét. 3939 Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás, 4040 hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.
Boász elveszi Rutot.
411 Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: „Gyere ide és ülj le!” A férfi odament és leült. 22 Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: „Üljetek le!” Leültek. 33 Aztán így szólt a gyámolítóhoz: „Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé. 44 Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem.” A férfi azt válaszolta: „Igen, megváltom!” 55 Boász tehát folytatta: „Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve.” 66 A gyámolító azt válaszolta: „Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek.” 77 Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt. 88 Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: „Szerezd meg te magadnak”, s ezzel levetette saruját. 99 Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: „Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből. 1010 Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!” 1111 A kapunál levő egész nép ráfelelte: „Tanúi vagyunk.” A vének pedig így szóltak: „Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben! 1212 Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!” 1313 Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön. 1414 Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: „Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben. 1515 Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna.” 1616 Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta. 1717 A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. „Noéminak fia született” – mondták –, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.
13711 Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. 22 Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. 33 Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” 44 De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? 55 Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! 66 Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! 77 Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” 88 Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! 99 Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!