1711 Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak. 22 Így szólt anyjához: „Az az 1 100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez – saját fülem hallatára – azt is hozzáfűzted: Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az nézd, itt van a kezemben, én vettem el. 33 S most visszaadom neked.” Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!” Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1 100 ezüstpénzt. 44 Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került. 55 Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává. 66 Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett. 77 Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott. 88 Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához. 99 Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.” 1010 Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát. 1111 A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül. 1212 Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt. 1313 „Most már tudom – mondta Micha –, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”