Kis türelmet
Simon fiai legyőzik Kendebeuszt.
16 Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz. Simon magához hívatta két legidősebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: „Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. De már megöregedtem. Ti ellenben – az ég jóvoltából – olyan korban vagytok, amikor az ember tud cselekedni. Lépjetek hát az én és a testvéreim helyébe! Vonuljatok ki és harcoljatok népünkért. Segítsen benneteket az ég!” Aztán kiválasztott az országból húszezer gyalogost és lovast. Kivonultak Kendebeusz ellen és Modinban töltötték az éjszakát. Kora reggel útnak indultak és a síkságra vonultak. És lám, hatalmas sereg állt velük szemben, gyalogos csapatok és lovasok. Egy patak volt közöttük. János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsőnek. Ezt látva, a katonák is utánamentek. Ezután kettéosztotta seregét, és a lovasságot a gyalogosok közé állította, mert az ellenség lovassága nagyon erős volt. Megfújták a kürtöket és legyőzték Kendebeuszt és seregét. Sokan megsebesültek és elestek közülük. A többiek az erődbe menekültek. János testvére, Júdás is megsebesült. János azonban üldözőbe vette őket, egészen addig, amíg az általa megerősített Kedronba nem ért. A többiek az Asdod vidékén lévő bástyákba menekültek. Felgyújtotta a várost. Mintegy kétezer férfi elesett közülük. Ő maga épségben visszatért Júdeába.
Simon halála.
Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt, hiszen a főpapnak volt a veje. Szíve eltelt gőggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni őket láb alól. Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenőrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendő tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett. A Dok nevű kis erődben, amelyet ő épített. Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott. Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlőterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben. Így szégyenletes hűtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót. Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt, és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt. Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik. Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot. De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.” Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette őket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek. János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hőstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit mind följegyezték főpapsága könyvébe, attól az időtől fogva, hogy atyja helyett ő lett a főpap.

Minden fejezet...
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16