26
Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, így szólt tanítványaihoz:
„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét ünnepe lesz, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.”
Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, és megállapodtak abban, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!”
Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál. Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
Akkor a Tizenkettő közül egy, akit Karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked?
Ő ezt mondta:
– Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«”
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
Ekkor Péter így szólt hozzá:
– Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök.
Jézus ezt mondta neki:
– Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Péter így szól:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.
A többi tanítvány ugyanígy beszélt.
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem.
Még beszélt, amikor íme, megjött Júdás, egy a Tizenkettő közül. Nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” Nyomban Jézushoz ment, és így szólt:
– Üdv, Mester! – és megcsókolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Barátom, tudom, miért jöttél.
Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:
– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak.
Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. A főpapok pedig az egész szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.”
A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták, és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas. Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
27 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.
28 A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt. Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak. Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”
Amikor eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok összegyűltek a vénekkel, és miután tanácsot tartottak, tetemes összeget adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Amikor meglátták, leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”
Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, és megállapodtak abban, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik. De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép körében!”
Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, odajött hozzá egy asszony, akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már helyet foglalt az asztalnál. Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek juttatni.
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
Akkor a Tizenkettő közül egy, akit Karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked?
Ő ezt mondta:
– Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.«”
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök hitetekben miattam ezen az éjszakán. Meg van írva ugyanis: Megverem a pásztort, s a nyáj juhai szétszóródnak. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
Ekkor Péter így szólt hozzá:
– Ha mindenki megrendül is hitében miattad, én soha meg nem rendülök.
Jézus ezt mondta neki:
– Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Péter így szól:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.
A többi tanítvány ugyanígy beszélt.
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amit Getszemáninak hívtak, és így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk:
– Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott:
– Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött a tanítványokhoz, és alva találta őket; így szólt Péterhez:
– Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Másodszor is elment, és így imádkozott:
– Atyám, ha nem távozhat tőlem ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!
Amikor visszajött, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Akkor odament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább, és pihenjetek! Íme, eljött az óra, amikor az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki kiszolgáltat engem.
Még beszélt, amikor íme, megjött Júdás, egy a Tizenkettő közül. Nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az áruló ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Őt fogjátok el!” Nyomban Jézushoz ment, és így szólt:
– Üdv, Mester! – és megcsókolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Barátom, tudom, miért jöttél.
Akkor odamentek, kezet vetettek rá, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Tedd vissza kardod a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek. Vagy azt gondolod, nem kérhetném Atyámat, hogy most azonnal adjon mellém tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz:
– Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.
Akkor a tanítványok mind elhagyták, és elfutottak.
Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. A főpapok pedig az egész szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom építeni.”
A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták, és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas. Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
27 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, és ezt mondta:
– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:
– Mi közünk hozzá? A te dolgod!
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk, mert vérdíj.” Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek. Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt, az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, és odaadták a fazekas mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:
– Te mondod.
De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor így szólt hozzá Pilátus:
– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?
Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a sokaság kívánt. Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak hívtak. Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:
– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit Messiásnak mondanak?
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. Amikor a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. A helytartó erre ezt mondta nekik:
– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?
Azok ezt mondták:
– Barabást.
Pilátus így szólt hozzájuk:
– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?
Mindnyájan ezt mondták:
– Keresztre vele!
Erre ezt mondta:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltoztak:
– Keresztre vele!
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
Az egész nép ezt mondta:
– Vére rajtunk és gyermekeinken!
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy feszítsék meg.
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejére vertek vele. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Kifelé menet találkoztak egy cirenei emberrel, akinek Simon volt a neve. Ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé tették az ellene szóló vádat, amely így szólt: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt gúnyolódva mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: „Isten Fia vagyok.” Ugyanígy a vele együtt megfeszített rablók is szidalmazták.
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.” Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. Ott volt a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek Pilátushoz, és így szóltak:
– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után feltámadok!” Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.
Pilátus ezt mondta nekik:
– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!
Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.
28 A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt. Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak. Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”
Amikor eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok összegyűltek a vénekkel, és miután tanácsot tartottak, tetemes összeget adtak a katonáknak, és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Amikor meglátták, leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”