Elhatározzák Jézus halálát. Jézus megjövendöli szenvedését.
2611 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 22 „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.” 33 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, 44 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. 55 Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.”
A betániai vacsora.
66 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 77 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 88 Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? 99 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.” 1010 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. 1111 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 1212 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 1313 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.”
Júdás árulása.
1414 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, 1515 és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 1616 Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Az utolsó vacsora.
1717 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” 1818 Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” 1919 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. 2020 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 2121 Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” 2222 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 2323 „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. 2424 „Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” 2525 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta. 2626 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” 2727 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, 2828 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 2929 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
Péter tagadásának megjövendölése.
3030 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére. 3131 Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. 3232 De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” 3333 Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.” 3434 Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” 3535 Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
Jézus halálküzdelme.
3636 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom.” 3737 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. 3838 „Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!” 3939 Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” 4040 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? 4141 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” 4242 Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” 4343 Amikor visszatért, megint alva találta őket. 4444 Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 4545 Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. 4646 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”
Jézus elfogatása.
4747 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 4848 Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” 4949 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta. 5050 Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. 5151 Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. 5252 Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. 5353 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? 5454 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” 5555 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. 5656 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
Jézus Kaifás előtt.
5757 Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 5858 Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 5959 A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 6060 de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, 6161 s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.” 6262 A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” 6363 Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” 6464 „Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” 6565 A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 6666 Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták. 6767 Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, 6868 és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”
Péter megtagadja Jézust.
6969 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” 7070 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” 7171 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. 7272 Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” 7373 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” 7474 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. 7575 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.
Jézus Pilátus előtt.
2711 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 22 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Júdás kétségbeesése.
33 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. 44 „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” 55 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 66 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 77 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. 88 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. 99 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 1010 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Pilátus ítélete.
1111 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. 1212 A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 1313 Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” 1414 De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. 1515 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 1616 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 1717 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 1818 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. 1919 Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 2020 A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 2121 A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. 2222 Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” 2323 „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” 2424 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 2525 Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” 2626 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.
2727 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. 2828 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 2929 Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 3030 Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. 3131 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus keresztre feszítése.
3232 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 3333 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 3434 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 3535 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, 3636 majd leheveredtek, és őrizték. 3737 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 3838 Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 3939 Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva 4040 mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” 4141 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: 4242 „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. 4343 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” 4444 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Jézus halála.
4545 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 4646 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 4747 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” 4848 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. 4949 A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 5050 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Csodák Jézus halálakor.
5151 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 5252 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 5353 Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 5454 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. 5555 Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 5656 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.
Jézus temetése.
5757 Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 5858 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 5959 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 6060 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. 6161 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 6262 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és 6363 figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 6464 Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 6565 „Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” 6666 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
Jézus feltámadása.
2811 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 22 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 33 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 44 Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 55 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 66 Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 77 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”
Jézus megjelenik az asszonyoknak.
88 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 99 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. 1010 Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
Az őrség kioktatása.
1111 Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. 1212 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, 1313 és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. 1414 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” 1515 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.
Az apostolok küldetése.
1616 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 1717 Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. 1818 Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 1919 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,
BEVEZETÉS MÁRK EVANGÉLIUMÁHOZ
2020 és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”