26
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
(Mát,26 7.)
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
(Mát 11,27; Eféz 1,20-22)
És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
(Márk 16,15-16)
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
(Mát 18,20)
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
(Ésa 40,3)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
(Máté 13,19)
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
(Mát 16,7)
Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
(Márk 14,10; Luk 22,4)
Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
(Ján 11,57;Zak 11,12)
És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
(1Tim 6,9.10)
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
(Mát 3,16.17; Luk 3,21.23)
És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
(Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
(Mát 10,38)
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
(Gal 4,4)
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
(Jak 5,7)
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
(Mát 7,28.29)
És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
(Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1)
Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
(Zak 13,7; Ján 16,32)
De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
(Mát 28,7)
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
(Mát 9,26)
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
(Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38)
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
(Mát,26 56.)
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
(Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
(Zsid 5,7)
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
(Ján 12,27)
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
(Zsid 2,14;4,15)
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
(Ján 2,19)
És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
(2Kor 12,8)
Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(Mát 15,5; Ésa 53,7)
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
(Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-12)
A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
(Ján 19,7)
Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
(Mát 3,12;7,36)
És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
(5Móz 14,2-32)
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
(1Móz 9,6)
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
(Mát,26 31.)
Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
(Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,13-27)
Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
(Ésa 43,25)
És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
(Ján 2,19-21)
És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
(Mát 14,61; Ésa 53,7)
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
(Mát 27,12)
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
(Mát 24,30)
Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
(Ján 10,33)
Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
(Ján 19,7.3Móz;24,16)
Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
(Ésa 50,6)
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
(Mát 9,11; Luk 15,2)
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
(Márk 14,66-72; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
(Mát 9,16; Luk 5,36)
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
(Mát 9,17; Luk 5,37)
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
(Mát,26 34.)
27
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
(Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28)
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
(Luk 23,1; Ján 18,31.32)
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
(Mát 26,16)
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
(Csel 1,18.2Sám;17,23)
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
(Márk 12,41)
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
(Csel 1,19)
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
(Zak 11,12.13; Jer 32,6-9)
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
(Ján 11,33)
Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
(Márk 15,2-5; Luk 23,2.3; Ján 18,29-38)
És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
(Mát 26,63; Ésa 53,7)
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
(Mát 4,25)
És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
(Ján 19,9)
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
(Luk 4,41)
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
(Mát 10,11; Luk 10,7)
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
(Ján 11,47.48)
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
(Jak 5,14-15)
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
(Mát 14,1-12; Luk 3,19.20;9,7-9)
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
(Luk 9,54)
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
(5Móz 21,6)
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
(Csel 5,28)
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
(Mát 9,34;12,24-32; Luk 11,15-22)
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
(Ésa 50,6)
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
(Márk 15,21; Luk 23,26)
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
(Zsolt 69,22)
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
(Zsolt 22,19)
És leülvén, ott őrzik vala őt.
(Mát 14,28)
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
(Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19)
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
(Ésa 53,12)
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
(Zsolt 22,8)
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
(Mát 26,61; Ján 2,19)
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
(Mát 13,1.2)
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
(Zsolt 22,9)
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
(Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
(Zsolt 69,22)
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
(Csel 14,3; Zsid 2,4)
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
(2Móz 26,31; Zsid 10,19.20)
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
(Ésa 6,9-10)
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
(Csel 26,23)
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
(Máté 13,19)
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
(Luk 8,2.3)
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
(2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42)
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
(Mát 4,39)
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
(Mát 10,23-24)
És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
(Ésa 53,9)
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
(Mát,27 40. Mát 12,40.)
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
(Mát 7,2)
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
(Dán 6,17)
28
A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
(Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18)
És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
(Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10)
A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
(Csel 1,10)
Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
(Luk 13,18)
Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
(Mát 13,31.32; Luk 13,19)
Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
(Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36)
És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
(Mát 26,32)
És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
(1Móz 30,23)
Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.
(Mát 8,18-23)
Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
(Zsid 2,11)
A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt.
(Mát 8,23-27; Luk 8,23-25)
És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
(Csel 10,14.15)
Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk.
(Mát 27,64)
És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
(Mát,28 7.)
És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
(Mát 11,27; Eféz 1,20-22)
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
(Márk 16,15-16)
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!
(Mát 18,20)