6
Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették.
farizeusok közül némelyek így szóltak:
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –
És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek, Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.
Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok! Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!
Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.
Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.
Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.
Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.
7 Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték:
– Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk.
Jézus erre elindult velük. Amikor már nem járt messze a háztól, a százados elébe küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó arra, hogy az otthonomba jöjj. Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak egy szót szólj, és szolgám biztos meggyógyul! Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak:
»Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.”
Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz:
– Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet!
Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Ezután elment egy Naim nevű városba. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság jött vele. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken.
Minderről beszámoltak Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel:
„Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták:
– Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból; sokakat megszabadított gonosz lelkektől, és jó néhány vaknak visszaadta a látását. Így válaszolt nekik:
– Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok! Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, s a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
Boldog, aki nem botránkozik meg miattam!
Amikor János követei elmentek, a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Nem? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Igen, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm előtted követem, aki majd elkészíti előtted utadat. Mondom nektek, asszonytól születettek között nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.
Az egész nép hallgatta, s még a vámszedők is elismerték Isten akaratát azáltal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. A farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten tervét azáltal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.
– Kihez hasonlítsam hát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? Hasonlók azokhoz a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltozzák egymásnak: „Furulyáztunk, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” Eljött ugyanis Keresztelő János. Kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: „Megszállott!” Eljött az Emberfia. Eszik és iszik, erre azt mondjátok: „Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” De a Bölcsességet valamennyi gyermeke felismerte.
Egy farizeus arra kérte, hogy egyék nála. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme egy bűnös asszony, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában. Illatos olajat hozott alabástromedényben.
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg. Csókolgatta a lábát, és megkente illatos olajjal. Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki érinti. Tudná, hogy bűnös.” Jézus így szólt hozzá:
– Simon, mondanék neked valamit.
– Mester, beszélj! – válaszolta.
– Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek elengedte a tartozását. Vajon melyikük szereti őt jobban?
Simon így válaszolt:
– Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.
– Helyesen ítéltél – válaszolta.
És az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak:
– Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba. Lábamra nem adtál vizet, ő pedig a könnyeivel öntözte lábam, és hajával törölte meg. Nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, egyre csókolgatja a lábam. Nem kented meg olajjal a fejem, ő pedig illatos olajjal kente meg a lábam. Ezért azt mondom neked: sok bűne – akármennyi lett légyen – bocsánatot nyert. Ez abból is látszik, hogy mekkora szeretetet mutatott. Akinek keveset bocsátanak meg, kevés szeretetet mutat.
Az asszonynak pedig ezt mondta:
– Bűneid bocsánatot nyertek.
Az asztalnál ülők erre mondogatni kezdték egymás között:
– Kicsoda ez, hogy megbocsátja a bűnöket is?
Ő pedig így szólt az asszonyhoz:
– Hited megmentett téged. Menj békével!
8 Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony is, akik javaikkal segítették.
Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
– Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
Majd felkiáltott:
– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
Ő így felelt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.
A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak. A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.
Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, s nem teszi ágy alá, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, és ismertté ne válna.
Ügyeljetek tehát arra, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adnak, de akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
Elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a tömeg miatt. Jelentették neki:
– Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak.
Ő azonban így válaszolt:
– Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre váltják.
Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
– Keljünk át a tó túlsó partjára!
Elindultak. Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, és felébresztették:
– Mester, Mester! Elveszünk!
Felkelt, ráparancsolt a szélre és a víz hullámaira, és azok megszűntek, és csendesség lett.
Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”
Azután kikötöttek a gerazaiak földjén, amely Galileával átellenben van. Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
– Mi közünk egymáshoz, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj!
Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ez már számos alkalommal a hatalmába kerítette. Leláncolva, bilincsbe verve szokták őrizni, de elszaggatta béklyóit, s a gonosz lélek a pusztába űzte. Jézus megkérdezte tőle:
– Mi a neved? Az így felelt:
– Légió! – mert sok démon költözött bele.
Ezek kérlelték, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. Ott a hegyen legelészett egy nagy disznókonda. Arra kérték, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Megengedte nekik. Kijöttek hát a démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a konda a meredélyről a tóba rohant, és belefulladt.
A pásztorok a történtek láttán szétszaladtak, és hírül vitték a városba és a falvakba. Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével Jézus lábánál ülve találták. Megrettentek. Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. Ekkor Geraza vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzék közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Hajóra szállt, és visszatért. Az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson, de ő elküldte: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Isten!” Az pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy mit tett vele Jézus.
Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis. Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
– Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának. Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.
Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt. Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –
És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek, Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.
Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok! Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!
Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.
Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.
Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.
Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.
7 Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték:
– Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk.
Jézus erre elindult velük. Amikor már nem járt messze a háztól, a százados elébe küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó arra, hogy az otthonomba jöjj. Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak egy szót szólj, és szolgám biztos meggyógyul! Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak:
»Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.”
Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz:
– Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet!
Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Ezután elment egy Naim nevű városba. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság jött vele. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken.
Minderről beszámoltak Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel:
„Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták:
– Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból; sokakat megszabadított gonosz lelkektől, és jó néhány vaknak visszaadta a látását. Így válaszolt nekik:
– Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok! Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, s a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
Boldog, aki nem botránkozik meg miattam!
Amikor János követei elmentek, a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? Nem? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Igen, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm előtted követem, aki majd elkészíti előtted utadat. Mondom nektek, asszonytól születettek között nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.
Az egész nép hallgatta, s még a vámszedők is elismerték Isten akaratát azáltal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. A farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten tervét azáltal, hogy nem keresztelkedtek meg általa.
– Kihez hasonlítsam hát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? Hasonlók azokhoz a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltozzák egymásnak: „Furulyáztunk, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem sírtatok.” Eljött ugyanis Keresztelő János. Kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: „Megszállott!” Eljött az Emberfia. Eszik és iszik, erre azt mondjátok: „Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” De a Bölcsességet valamennyi gyermeke felismerte.
Egy farizeus arra kérte, hogy egyék nála. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme egy bűnös asszony, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában. Illatos olajat hozott alabástromedényben.
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg. Csókolgatta a lábát, és megkente illatos olajjal. Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki érinti. Tudná, hogy bűnös.” Jézus így szólt hozzá:
– Simon, mondanék neked valamit.
– Mester, beszélj! – válaszolta.
– Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek elengedte a tartozását. Vajon melyikük szereti őt jobban?
Simon így válaszolt:
– Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.
– Helyesen ítéltél – válaszolta.
És az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak:
– Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba. Lábamra nem adtál vizet, ő pedig a könnyeivel öntözte lábam, és hajával törölte meg. Nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, egyre csókolgatja a lábam. Nem kented meg olajjal a fejem, ő pedig illatos olajjal kente meg a lábam. Ezért azt mondom neked: sok bűne – akármennyi lett légyen – bocsánatot nyert. Ez abból is látszik, hogy mekkora szeretetet mutatott. Akinek keveset bocsátanak meg, kevés szeretetet mutat.
Az asszonynak pedig ezt mondta:
– Bűneid bocsánatot nyertek.
Az asztalnál ülők erre mondogatni kezdték egymás között:
– Kicsoda ez, hogy megbocsátja a bűnöket is?
Ő pedig így szólt az asszonyhoz:
– Hited megmentett téged. Menj békével!
8 Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony is, akik javaikkal segítették.
Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
– Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
Majd felkiáltott:
– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
Ő így felelt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.
A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak. A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.
Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, s nem teszi ágy alá, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, és ismertté ne válna.
Ügyeljetek tehát arra, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adnak, de akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
Elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a tömeg miatt. Jelentették neki:
– Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak.
Ő azonban így válaszolt:
– Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre váltják.
Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
– Keljünk át a tó túlsó partjára!
Elindultak. Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak. Ekkor odamentek hozzá, és felébresztették:
– Mester, Mester! Elveszünk!
Felkelt, ráparancsolt a szélre és a víz hullámaira, és azok megszűntek, és csendesség lett.
Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”
Azután kikötöttek a gerazaiak földjén, amely Galileával átellenben van. Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
– Mi közünk egymáshoz, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj!
Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ez már számos alkalommal a hatalmába kerítette. Leláncolva, bilincsbe verve szokták őrizni, de elszaggatta béklyóit, s a gonosz lélek a pusztába űzte. Jézus megkérdezte tőle:
– Mi a neved? Az így felelt:
– Légió! – mert sok démon költözött bele.
Ezek kérlelték, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. Ott a hegyen legelészett egy nagy disznókonda. Arra kérték, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Megengedte nekik. Kijöttek hát a démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a konda a meredélyről a tóba rohant, és belefulladt.
A pásztorok a történtek láttán szétszaladtak, és hírül vitték a városba és a falvakba. Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével Jézus lábánál ülve találták. Megrettentek. Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. Ekkor Geraza vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzék közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Hajóra szállt, és visszatért. Az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson, de ő elküldte: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Isten!” Az pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy mit tett vele Jézus.
Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis. Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
– Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának. Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.