2
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek. Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.
Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek. Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.