13
Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.
Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
14 Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
15 A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között:
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
14 Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
15 A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között:
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”