10
– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.
De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait.
Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.
11 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
– Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
– Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
– Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
– Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
– Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.
A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat. Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.
Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit! Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?
De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.
Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.
Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
És sokan kezdtek hinni benne.
11 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
– Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
– Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
– Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
– Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
– Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.
A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat. Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.
Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit! Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?
De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.
Jegyzetek
11,18 1 stadium = kb. 185 méter.