1
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. Ami létrejött, abban
Ő volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.
A világosság ragyog a sötétségben, és a sötétség nem tartóztatta fel.
Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel. Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be. De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében: akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes. János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe. 17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?” Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
– Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
A küldöttek farizeusok voltak. Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.”
És János tanúságot tett:
– Láttam, hogy leszállt a Lélek, mint egy galamb, ami az égből jön, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia.
Másnap ismét ott volt János két tanítványával együtt. Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt:
– Íme, az Isten Báránya!
Meghallotta a két tanítvány, hogy ezt mondta, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor meglátta, hogy követik, ezt mondja nekik:
– Mit kerestek?
Ők pedig ezt válaszolták:
– Rabbi – ami azt jelenti, mester –, hol laksz?
– Jöjjetek, és meg fogjátok látni! – válaszolja. Elmentek tehát és meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt.
András, Simon Péter testvére volt az egyik azok közül, akik hallották, hogy mit mond János, és követték Jézust. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: a Krisztust).
És odavezette Jézushoz, aki rátekintve így szólt:
– Te vagy Simon, János fia: Kéfás lesz a neved (ami azt jelenti: Kőszikla).
Másnap [András] Galileába akart indulni, és találkozott Fülöppel. Jézus ennek ezt mondta:
– Kövess engem!
Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, s akiről a próféták is írtak: Jézus az, a názáreti József fia.
Natanael így válaszolt neki:
– Ugyan jöhet-e valami jó Názáretből?
– Jöjj és lásd! – mondta Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik feléje, ezt mondta róla:
– Íme, valóban egy izraelita, akiben nincsen álnokság.
Natanael ezt mondta neki:
– Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki:
– Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
Natanael így válaszolt:
– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
Jézus így szólt:
– Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ezeknél nagyobb dolgokat fogsz látni.
És ezt mondta neki:
– Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felmennek és alászállnak az Emberfián.
2 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták
Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Mivel elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá:
– Nincs boruk.
Jézus ezt mondta neki:
– Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám?
Anyja így szólt a szolgákhoz:
– Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Volt ott hat kőtartály a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként nyolcvan-száz liter víz fért. Jézus így szólt hozzájuk:
– Töltsétek meg a tartályokat vízzel! Megtöltötték őket színültig. Aztán így szólt hozzájuk:
– Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Vittek neki. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett – mivel nem tudta, honnan van, míg a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá:
– Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a gyatrábbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában: kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hinni kezdtek benne.
Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. A Templomban ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket mind, valamint az ökröket és a juhokat is a Templomból. A pénzváltók pénzét a földre szórta, az asztalokat pedig felborította. A galambárusoknak ezt mondta:
– Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává!
Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: A házad iránti buzgalom fog felemészteni engem. A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle:
– Milyen jelet mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?
Jézus így felelt nekik:
– Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom.
Ezt mondták rá a zsidók:
– Negyvenhat esztendeig épült ez a szentély, és te három nap alatt felállítod?
Ő azonban arról a szentélyről beszélt, amely az ő teste. Ezért, amikor azután feltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Amíg a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
3 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
– Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, hiszen senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Isten.
Jézus így válaszolt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.
Nikodémus ezt kérdezi tőle:
– Hogyan születhetik meg az ember újra, amikor már öreg? Bemehet talán újra anyja méhébe, és megszülethetik ismét?
Jézus így felelt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenkivel, aki a Lélektől született.
Nikodémus megkérdezte tőle:
– Hogyan történhet meg ez?
Jézus így válaszolt:
– Te tanító vagy Izraelben, és nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el a mi tanúságtételünket. Ha nem hisztek, amikor földi dolgokról szóltam nektek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Nem ment fel a mennybe senki más, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen általa. Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Isten ugyanis nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a tettei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvaló legyen, hogy tetteit Istenben vitte végbe.
Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, és ott maradt velük együtt, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.
Vita támadt akkor a megtisztulásról János néhány tanítványa és egy zsidó között. Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki:
– Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanúságot tettél, íme, keresztel, és mindenki hozzá igyekszik!
János így válaszolt:
– Semmit sem szerezhet az ember, hacsak nem a mennyből kapta. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem.
Aki felülről jön, az fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, földi, és földi módon szól. Aki a mennyből jön, az arról tesz tanúságot, amit látott, és hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságtételét, az hitelesíti, hogy Isten igaz. Ugyanis akit Isten küldött, az Isten szavát mondja, mivel ő nem méricskélve adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig elutasítja, hogy higgyen a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja rajta marad.
Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve. Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel. Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be. De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében: akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes. János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«” Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe. 17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?” Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
– Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
A küldöttek farizeusok voltak. Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.”
És János tanúságot tett:
– Láttam, hogy leszállt a Lélek, mint egy galamb, ami az égből jön, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia.
Másnap ismét ott volt János két tanítványával együtt. Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt:
– Íme, az Isten Báránya!
Meghallotta a két tanítvány, hogy ezt mondta, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor meglátta, hogy követik, ezt mondja nekik:
– Mit kerestek?
Ők pedig ezt válaszolták:
– Rabbi – ami azt jelenti, mester –, hol laksz?
– Jöjjetek, és meg fogjátok látni! – válaszolja. Elmentek tehát és meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt.
András, Simon Péter testvére volt az egyik azok közül, akik hallották, hogy mit mond János, és követték Jézust. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: a Krisztust).
És odavezette Jézushoz, aki rátekintve így szólt:
– Te vagy Simon, János fia: Kéfás lesz a neved (ami azt jelenti: Kőszikla).
Másnap [András] Galileába akart indulni, és találkozott Fülöppel. Jézus ennek ezt mondta:
– Kövess engem!
Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából. Fülöp találkozott Natanaellel, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, s akiről a próféták is írtak: Jézus az, a názáreti József fia.
Natanael így válaszolt neki:
– Ugyan jöhet-e valami jó Názáretből?
– Jöjj és lásd! – mondta Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik feléje, ezt mondta róla:
– Íme, valóban egy izraelita, akiben nincsen álnokság.
Natanael ezt mondta neki:
– Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki:
– Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
Natanael így válaszolt:
– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
Jézus így szólt:
– Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ezeknél nagyobb dolgokat fogsz látni.
És ezt mondta neki:
– Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felmennek és alászállnak az Emberfián.
2 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták
Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Mivel elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá:
– Nincs boruk.
Jézus ezt mondta neki:
– Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám?
Anyja így szólt a szolgákhoz:
– Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Volt ott hat kőtartály a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként nyolcvan-száz liter víz fért. Jézus így szólt hozzájuk:
– Töltsétek meg a tartályokat vízzel! Megtöltötték őket színültig. Aztán így szólt hozzájuk:
– Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Vittek neki. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett – mivel nem tudta, honnan van, míg a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá:
– Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a gyatrábbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában: kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hinni kezdtek benne.
Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. A Templomban ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket mind, valamint az ökröket és a juhokat is a Templomból. A pénzváltók pénzét a földre szórta, az asztalokat pedig felborította. A galambárusoknak ezt mondta:
– Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává!
Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: A házad iránti buzgalom fog felemészteni engem. A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle:
– Milyen jelet mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?
Jézus így felelt nekik:
– Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom.
Ezt mondták rá a zsidók:
– Negyvenhat esztendeig épült ez a szentély, és te három nap alatt felállítod?
Ő azonban arról a szentélyről beszélt, amely az ő teste. Ezért, amikor azután feltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Amíg a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
3 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
– Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, hiszen senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Isten.
Jézus így válaszolt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.
Nikodémus ezt kérdezi tőle:
– Hogyan születhetik meg az ember újra, amikor már öreg? Bemehet talán újra anyja méhébe, és megszülethetik ismét?
Jézus így felelt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenkivel, aki a Lélektől született.
Nikodémus megkérdezte tőle:
– Hogyan történhet meg ez?
Jézus így válaszolt:
– Te tanító vagy Izraelben, és nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el a mi tanúságtételünket. Ha nem hisztek, amikor földi dolgokról szóltam nektek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Nem ment fel a mennybe senki más, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen általa. Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Isten ugyanis nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a tettei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvaló legyen, hogy tetteit Istenben vitte végbe.
Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, és ott maradt velük együtt, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.
Vita támadt akkor a megtisztulásról János néhány tanítványa és egy zsidó között. Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki:
– Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanúságot tettél, íme, keresztel, és mindenki hozzá igyekszik!
János így válaszolt:
– Semmit sem szerezhet az ember, hacsak nem a mennyből kapta. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem.
Aki felülről jön, az fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, földi, és földi módon szól. Aki a mennyből jön, az arról tesz tanúságot, amit látott, és hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságtételét, az hitelesíti, hogy Isten igaz. Ugyanis akit Isten küldött, az Isten szavát mondja, mivel ő nem méricskélve adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig elutasítja, hogy higgyen a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja rajta marad.
Jegyzetek
1,17
Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.