Előszó
1 Az isteni IgeKezdetben volt az Ige,
és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett,
és nélküle semmi sem lett,
ami lett. Benne élet volt,
és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít,
de a sötétség nem fogta föl.
A világ világossága
Jött egy ember, akit Isten küldött.
János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen,
tanúságot tegyen a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság,
hanem (azért jött),
hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság,
amely minden embert megvilágosít,
a világba jött. A világban volt,
Ő általa lett a világ,
mégsem ismerte föl a világ. Tulajdonába jött,
de az övéi nem fogadták be. Ám azoknak, akik befogadták, hatalmat adott,
hogy Isten fiaivá legyenek,
azoknak, aki hisznek nevében, akik nem a vér vagy a test vágyából,
nem férfi akaratából,
hanem Istenből születtek.
Az Ige megtestesülése.
Az Ige testté lett,
és köztünk élt.
Láttuk dicsőségét,
az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
akit kegyelem és igazság tölt be. János hangos szóval tanúságot tesz róla:
„Ő az, akiről hirdettem:
Aki nyomomba lép, nagyobb nálam,
mert előbb volt, mint én.” Mindnyájan az ő teljességéből kaptunk,
kegyelmet kegyelemre halmozva. A törvényt Mózes közvetítette,
a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által valósult meg.
Jézus nyilvános működésének kezdete
Istent nem látta soha senki.az egyszülött Isten,
aki az Atya keblén nyugszik,
Ő nyilatkoztatta ki.
Keresztelő szent János első tanúsága.
János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: „Ki vagy te?” Tagadás nélkül nyíltan megvallotta: „Én nem vagyok a Messiás.” „Hát akkor? Talán Illés vagy?”– kérdezték. „Nem vagyok”, felelte. „A Próféta vagy?” „Nem”, felelte ismét. Erre tovább faggatták: „Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?” Így felelt: „Én a pusztában kiáltónak szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izaiás próféta mondta.” A küldöttek a farizeusok közül voltak. Tovább kérdezték: „Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem a Próféta?” János megint megfelelt nekik: „ Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön (és nagyobb nálam). Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.Keresztelő szent János második tanúsága.
Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje. Megszólalt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét. Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem. De azért jöttem, s azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.” János aztán így folytatta tanúságát: „Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.”János és András meghívása.
Másnap megint ott állt János két tanítványával. Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: „Mit akartok?” Azok így feleltek: „Rabbi – vagyis Mester – hol lakol?” „Jöjjetek nézzétek meg”, válaszolta. Erre elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt.Péter meghívása.
A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Péter – vagyis Szikla – lesz a neved.”Fülöp és Nátánáel meghívása.
Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. „Kövess engem”, mondta neki Jézus. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg”, felelte Fülöp. Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” „Honnan ismersz engem?” kérdezte Nátánáel. Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten fia! Te vagy Izrael királya!” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat fogsz látni ennél.” Aztán tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl-alá szállnak az Emberfia előtt.”Jézus nyilvános működése
A kánai menyegző.
2 Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett. Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre. Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.” Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.” Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.” Állt ott hat nagy kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két- vagy hárommérős volt. Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték. Akkor azt mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyétek a násznagynak.” Vittek neki. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették. A násznagy hívatta a vőlegényt és szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileaiKánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne. Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak.
A templom megtisztítása.
Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt. A pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta. A galambárusokhoz pedig így szólt: „Vigyétek el innét ezeket! Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.” Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: „Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?” Jézus így felelt: „Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra fölépítem azt.” A zsidók megütköztek ezen: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod fölépíteni?” Ő azonban saját testének templomára gondolt. Mikor aztán föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak. Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat. De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről. Tudta ő mi lakik az emberben.Jézus és Nikodémus.
3 Volt a farizeusok köztegy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. Éjnek idején fölkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.” Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” „Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?” – Vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.” „Hogyan lehetséges ez?”– kérdezte Nikodémus. Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted? Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? Senki sem emelkedett föl a mennybe, csakaz, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte.”