1
Pál – aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül –
és a velem lévő valamennyi testvér Galácia egyházainak:
kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,
aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelen gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.
Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Csodálkozom, hogy attól, aki [Krisztus] kegyelme folytán meghívott titeket, ilyen hamar egy másik evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen másik, hanem egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is [nektek] más evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! Amint korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Vajon most emberek jóváhagyását keresem vagy Istenét? Vagy emberek tetszését keresem? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus rabszolgája. Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit nektek írok, íme, Isten előtt mondom, nem hazugság! Azután Szíria és Kilikia vidékére mentem. Júdea keresztény gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Egyre csak ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelynek egykor a pusztulására tört”, és dicsőítették Istent miattam.
Csodálkozom, hogy attól, aki [Krisztus] kegyelme folytán meghívott titeket, ilyen hamar egy másik evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen másik, hanem egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is [nektek] más evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! Amint korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
Vajon most emberek jóváhagyását keresem vagy Istenét? Vagy emberek tetszését keresem? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus rabszolgája. Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit nektek írok, íme, Isten előtt mondom, nem hazugság! Azután Szíria és Kilikia vidékére mentem. Júdea keresztény gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Egyre csak ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelynek egykor a pusztulására tört”, és dicsőítették Istent miattam.