2
Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak.
Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek megadta nekik.
Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!
Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?
Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát! Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.
Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!
Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.
3 Péter és János fölment a Templomba az imára délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap le szoktak tenni a Templomnak abban a kapujában, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a Templomba menőktől. Amikor látta, hogy Péter és János a Templomba igyekszik, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rászegezte a tekintetét, és ezt mondta: „Nézz ránk!” Az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj föl, és járj!” És jobb kezénél fogva fölemelte. Azon nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Talpra ugrott, megállt egyenesen, majd járkálni kezdett. Bement velük a Templomba, jártkelt, ugrándozott, és dicsérte Istent. Látta az egész nép, amint járkál, és dicséri Istent. Fölismerték, hogy ő az, aki ott szokott ülni alamizsnát kérve a Templom Ékes-kapujában, és félelemmel eltelve csodálkoztak azon, ami vele történt.
Mivel feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze körülöttük Salamon csarnokába. Ezt látva Péter így szólt a néphez:
– Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek ránk meredten, mintha saját erőnkkel vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig ő úgy döntött, hogy szabadon bocsátja. Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon. Az élet fejedelmét megöltétek, de Isten feltámasztotta a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hit révén erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvérek, hogy nem tudtátok, mit tesztek, akárcsak vezetőitek. De amit Isten előre megmondott minden prófétája által – hogy Messiása szenvedni fog –, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje, akit Messiásul rendelt nektek, Jézust, akit az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának napjáig, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái ajka által. Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek! Mindazt, aki nem hallgat erre a prófétára, ki kell irtani a nép közül. Valamennyi próféta – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti fiai vagytok a prófétáknak és a szövetségnek, melyet Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: Utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel, és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.
4 Még beszéltek a néphez, amikor odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok. Felháborodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával hirdetik a halálból való feltámadást. Letartóztatták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket a következő napig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hívők lettek. A férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.
Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kaifás, János, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket:
– Miféle erővel vagy kinek a nevében tettétek ezt?
Ekkor Péter Szentlélekkel telve így szólt hozzájuk:
– Népünk vezetői, Izrael vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jó tett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien Izrael egész népével együtt, hogy a Názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, s akit Isten feltámasztott a halálból! Ez az ember általa áll előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, építők, elvetettetek, s amely sarokkővé lett. Nincs üdvösség senki másban, ugyanis nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülnünk rendeltetett.
Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és megtudták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak. Mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem tudtak mondani ellenük. Felszólították őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:
„Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy látványos csoda történt általuk, az Jeruzsálem minden lakója számára nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a dolog a nép körében, fenyítsük meg őket, hogy többé ne beszéljenek az ő nevében egyetlen embernek se!” Miután behívták őket, megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre? Ítéljétek meg magatok! Mi nem tehetjük, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk.”
Mivel a népre való tekintettel nem találták módját, hogy megbüntessék őket – ugyanis a történtek miatt mindenki dicsőítette Istent –, ismételt fenyegetés után szabadon bocsátották őket. Az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt, több mint negyvenéves volt.
Amint szabadon bocsátották őket, elmentek övéikhez, és elmondták mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Amikor ezt meghallották, egy szívvel Istenhez emelték hangjukat, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Te mondtad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak ajkával a Szentlélek által: »Miért zúdultak fel a pogányok, és miért terveznek hiábavalóságot a népek? Fölkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és Felkentje ellen.« Így igaz, ebben a városban valóban összegyűltek szent Szolgád, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, hogy végrehajtsák mindazt, amit erőd és akaratod előre elrendelt, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy fogyhatatlan bátorsággal hirdessék igédet! Nyújtsd ki kezed, hogy gyógyítások, jelek és csodák történjenek szent Szolgád, Jézus neve által!” Amint így könyörögtek, megremegett a hely, ahol együtt voltak. Mindannyian elteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették Isten igéjét.
A hívők egész sokasága egy szív, egy lélek volt. Senki sem mondott a vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot az Úr Jézus feltámadásáról, és mindnyájukon nagy volt a kegyelem. Senki nem szűkölködött közöttük, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, az eladott javak árát elhozták, és letették az apostolok lába elé, s azután szétosztották mindenkinek szükséglete szerint. József, egy ciprusi származású levita – akinek az apostolok a Barnabás nevet adták, ami azt jelenti, „a vigasztalás fia” – szintén eladta a földjét, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.
5 Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot. Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt:
– Ananiás, miért szállta meg a Sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ugye megtarthattad volna a földet? És miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Amint meghallotta Ananiás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak felálltak és betakarták, majd kivitték és eltemették.
Mintegy három órával később megérkezett a felesége is, mit sem sejtve. Péter megkérdezte tőle:
– Mondd, ennyiért adtátok el a földet?
– Igen, ennyiért – válaszolta.
Péter erre így szólt hozzá:
– Miért egyeztetek meg abban, hogy kísértitek az Úr Lelkét? Íme, azoknak a lépte, akik férjedet eltemették, már az ajtó előtt hallatszik. Kivisznek téged is.
Nyomban összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták. Kivitték, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallottak erről.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. Közös elhatározással mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak. Mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép nagyra értékelte őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett: férfiak és nők tömegével csatlakoztak hozzájuk. Még a betegeket is kivitték az utcákra. Lócákra és szalmazsákokra tették őket, hogy ha Péter arra jár, legalább az árnyéka vetődjék néhányukra. A Jeruzsálem körüli városok népe is odasereglett. Betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket hoztak, s ezek mind meggyógyultak.
Ekkor a főpap és valamennyi híve, a szadduceusok, irigységgel telve közbeléptek. Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe záratták őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és a Templomban mondjatok el a népnek mindent erről az új életről!” Ők engedelmeskedtek. Korán reggel bementek a Templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot – Izrael véneinek egész testületét –, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, s az őrök az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, odabent senkit sem találtunk.” Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezt a hírt, zavartan töprengtek, vajon mi történhetett. De valaki odament, és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a Templomban vannak, és tanítják a népet.” Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
– Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok erre a névre hivatkozva, és íme, tanításotokkal betöltitek Jeruzsálemet, és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.
Péter és az apostolok így válaszoltak:
– Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek! Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek az eseményeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki.
Amikor ezt meghallották, dühükben végezni akartak velük. De felállt a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette őket, azután így szólt:
– Izraelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Nem is olyan régen ugyanis fellépett Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki. Csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele. Akik pedig benne bíztak, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. Azután a népszámlálás idején a galileai Júdás szított felkelést. Sok embert biztatott lázadásra, de elpusztult ő is. Mindazok, akik benne bíztak, szétszóródtak. A mostani esetre ezt mondom nektek: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket! Mert ha emberektől való ez az elképzelés vagy vállalkozás, akkor kudarcba fullad; de ha Istentől való, akkor nem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.
Hallgattak rá. Hívatták az apostolokat. Megkorbácsoltatták őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és ezzel szabadon bocsátották őket. Azok örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. Egyetlen napra sem hagytak fel a tanítással, és hirdették a Templomban és házanként, hogy Jézus a Messiás.
Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!
Ezek a szavak szíven találták őket. Ezt mondták Péternek és a többi apostolnak:
– Mit tegyünk, testvérek?
Péter így szólt hozzájuk:
– Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és hogy megkapjátok a Szentlélek ajándékát! Mert tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk.
Még sok más érvet felhozva tett tanúságot, és így buzdította őket:
– Meneküljetek ebből a romlott nemzedékből!
Akik hittek szavának, azok megkeresztelkedtek. Azon a napon mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem szállt meg mindenkit, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok, akik hittek, egy közösséget alkottak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, és a kapott pénzt szétosztották, ahogy kinek-kinek éppen szüksége volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.
3 Péter és János fölment a Templomba az imára délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap le szoktak tenni a Templomnak abban a kapujában, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a Templomba menőktől. Amikor látta, hogy Péter és János a Templomba igyekszik, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rászegezte a tekintetét, és ezt mondta: „Nézz ránk!” Az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj föl, és járj!” És jobb kezénél fogva fölemelte. Azon nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Talpra ugrott, megállt egyenesen, majd járkálni kezdett. Bement velük a Templomba, jártkelt, ugrándozott, és dicsérte Istent. Látta az egész nép, amint járkál, és dicséri Istent. Fölismerték, hogy ő az, aki ott szokott ülni alamizsnát kérve a Templom Ékes-kapujában, és félelemmel eltelve csodálkoztak azon, ami vele történt.
Mivel feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze körülöttük Salamon csarnokába. Ezt látva Péter így szólt a néphez:
– Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek ránk meredten, mintha saját erőnkkel vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig ő úgy döntött, hogy szabadon bocsátja. Ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson nektek szabadon. Az élet fejedelmét megöltétek, de Isten feltámasztotta a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hit révén erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvérek, hogy nem tudtátok, mit tesztek, akárcsak vezetőitek. De amit Isten előre megmondott minden prófétája által – hogy Messiása szenvedni fog –, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje, akit Messiásul rendelt nektek, Jézust, akit az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának napjáig, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái ajka által. Mózes azt mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én. Rá hallgassatok mindenben, amit mond nektek! Mindazt, aki nem hallgat erre a prófétára, ki kell irtani a nép közül. Valamennyi próféta – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti fiai vagytok a prófétáknak és a szövetségnek, melyet Isten atyáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: Utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel, és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.
4 Még beszéltek a néphez, amikor odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok. Felháborodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával hirdetik a halálból való feltámadást. Letartóztatták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket a következő napig. De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hívők lettek. A férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett.
Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Annás, a főpap, Kaifás, János, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. Középre állították és vallatták őket:
– Miféle erővel vagy kinek a nevében tettétek ezt?
Ekkor Péter Szentlélekkel telve így szólt hozzájuk:
– Népünk vezetői, Izrael vénei! Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jó tett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, tudjátok meg valamennyien Izrael egész népével együtt, hogy a Názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, s akit Isten feltámasztott a halálból! Ez az ember általa áll előttetek egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, építők, elvetettetek, s amely sarokkővé lett. Nincs üdvösség senki másban, ugyanis nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülnünk rendeltetett.
Amikor látták, milyen bátran beszél Péter és János, és megtudták, hogy írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak. Mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem tudtak mondani ellenük. Felszólították őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:
„Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy látványos csoda történt általuk, az Jeruzsálem minden lakója számára nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. De hogy tovább ne terjedjen a dolog a nép körében, fenyítsük meg őket, hogy többé ne beszéljenek az ő nevében egyetlen embernek se!” Miután behívták őket, megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre? Ítéljétek meg magatok! Mi nem tehetjük, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk.”
Mivel a népre való tekintettel nem találták módját, hogy megbüntessék őket – ugyanis a történtek miatt mindenki dicsőítette Istent –, ismételt fenyegetés után szabadon bocsátották őket. Az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt, több mint negyvenéves volt.
Amint szabadon bocsátották őket, elmentek övéikhez, és elmondták mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Amikor ezt meghallották, egy szívvel Istenhez emelték hangjukat, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Te mondtad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak ajkával a Szentlélek által: »Miért zúdultak fel a pogányok, és miért terveznek hiábavalóságot a népek? Fölkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és Felkentje ellen.« Így igaz, ebben a városban valóban összegyűltek szent Szolgád, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, hogy végrehajtsák mindazt, amit erőd és akaratod előre elrendelt, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy fogyhatatlan bátorsággal hirdessék igédet! Nyújtsd ki kezed, hogy gyógyítások, jelek és csodák történjenek szent Szolgád, Jézus neve által!” Amint így könyörögtek, megremegett a hely, ahol együtt voltak. Mindannyian elteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették Isten igéjét.
A hívők egész sokasága egy szív, egy lélek volt. Senki sem mondott a vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot az Úr Jézus feltámadásáról, és mindnyájukon nagy volt a kegyelem. Senki nem szűkölködött közöttük, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, az eladott javak árát elhozták, és letették az apostolok lába elé, s azután szétosztották mindenkinek szükséglete szerint. József, egy ciprusi származású levita – akinek az apostolok a Barnabás nevet adták, ami azt jelenti, „a vigasztalás fia” – szintén eladta a földjét, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.
5 Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot. Az árából felesége tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt:
– Ananiás, miért szállta meg a Sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ugye megtarthattad volna a földet? És miután eladtad, nem te rendelkeztél az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Amint meghallotta Ananiás ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak felálltak és betakarták, majd kivitték és eltemették.
Mintegy három órával később megérkezett a felesége is, mit sem sejtve. Péter megkérdezte tőle:
– Mondd, ennyiért adtátok el a földet?
– Igen, ennyiért – válaszolta.
Péter erre így szólt hozzá:
– Miért egyeztetek meg abban, hogy kísértitek az Úr Lelkét? Íme, azoknak a lépte, akik férjedet eltemették, már az ajtó előtt hallatszik. Kivisznek téged is.
Nyomban összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták. Kivitték, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallottak erről.
Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép körében. Közös elhatározással mindnyájan Salamon csarnokában tartózkodtak. Mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép nagyra értékelte őket. Az Úrban hívők száma egyre növekedett: férfiak és nők tömegével csatlakoztak hozzájuk. Még a betegeket is kivitték az utcákra. Lócákra és szalmazsákokra tették őket, hogy ha Péter arra jár, legalább az árnyéka vetődjék néhányukra. A Jeruzsálem körüli városok népe is odasereglett. Betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket hoztak, s ezek mind meggyógyultak.
Ekkor a főpap és valamennyi híve, a szadduceusok, irigységgel telve közbeléptek. Elfogták az apostolokat, és a városi börtönbe záratták őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és a Templomban mondjatok el a népnek mindent erről az új életről!” Ők engedelmeskedtek. Korán reggel bementek a Templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot – Izrael véneinek egész testületét –, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben. Visszatérve jelentették: „A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, s az őrök az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, odabent senkit sem találtunk.” Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezt a hírt, zavartan töprengtek, vajon mi történhetett. De valaki odament, és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a Templomban vannak, és tanítják a népet.” Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
– Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok erre a névre hivatkozva, és íme, tanításotokkal betöltitek Jeruzsálemet, és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.
Péter és az apostolok így válaszoltak:
– Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek! Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek az eseményeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki.
Amikor ezt meghallották, dühükben végezni akartak velük. De felállt a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette őket, azután így szólt:
– Izraelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! Nem is olyan régen ugyanis fellépett Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki. Csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele. Akik pedig benne bíztak, mind szétszéledtek, és semmivé lettek. Azután a népszámlálás idején a galileai Júdás szított felkelést. Sok embert biztatott lázadásra, de elpusztult ő is. Mindazok, akik benne bíztak, szétszóródtak. A mostani esetre ezt mondom nektek: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket! Mert ha emberektől való ez az elképzelés vagy vállalkozás, akkor kudarcba fullad; de ha Istentől való, akkor nem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhet, hogy Isten ellen harcoltok.
Hallgattak rá. Hívatták az apostolokat. Megkorbácsoltatták őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és ezzel szabadon bocsátották őket. Azok örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. Egyetlen napra sem hagytak fel a tanítással, és hirdették a Templomban és házanként, hogy Jézus a Messiás.