10
Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok;
kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem, és azzal a magabiztossággal fellépnem, amellyel, úgy gondolom, bátran fel fogok lépni azokkal szemben, akik úgy vélik, hogy mi test szerint – csupán emberi szempontokat szem előtt tartva – élünk.
Mert testben élünk ugyan, de nem test szerint hadakozunk.
Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem Isten szolgálatában erődítmények lerombolására is alkalmasak.
Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és az Isten ismeretével szemben álló minden becsmérlő magatartást, és Krisztus iránti engedelmességre foglyul ejtünk minden szándékot,
és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.
Azt nézzétek, ami nyilvánvalóan a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, azt is fontolja meg, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is azok vagyunk. Mert ha még kissé tovább dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg. Nem akarom ugyanis azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. Mert levelei, mondják, hatásosak és erélyesek, személyes fellépése viszont erőtlen, beszéde szánalmas. Vegye tudomásul az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóban, a távolból írt leveleinkkel, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.
Mert nem merjük magunkat azok közé számítani vagy azokhoz hasonlítani, akik önmagukat ajánlgatják, és esztelenül magukhoz mérik és magukhoz hasonlítják önmagukat. Ellenkezőleg: mi nem mérték nélkül fogunk dicsekedni, hanem annak a határnak a mértéke szerint, amelyet Isten szabott számunkra mértékül, hogy hozzátok is eljussunk. Mert nem megyünk túl a nekünk szabott határon, mintha nem jutottunk volna el hozzátok. Ugyanis mi voltunk az elsők, akik Krisztus evangéliumával hozzátok érkeztünk. Nem dicsekszünk mértéken felül, mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével mi is egyre gyarapszunk a számunkra kijelölt munkaterületen, s így a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, és nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet már valaki más elvégzett a számára kijelölt munkaterületen. Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
11 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem! Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. De félek, nehogy amint a kígyó ravaszságával rászedte Évát, a ti gondolataitok is eltántorodjanak a Krisztus iránti kizárólagos [és tiszta] elkötelezettségtől. Mert ha valaki hozzátok érkezik, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem azt, akit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt szépen eltűritek. Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál. Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Akhaiában senki sem foszthat meg! Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
12 Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom; testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. Tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a Paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal azonban nem dicsekszem, csak erőtlenségeimmel. Bár ha dicsekedni akarnék is, akkor sem bizonyulnék esztelennek, mivel az igazságot mondom. Mindazonáltal tartózkodom ettől, nehogy valaki bármilyen tekintetben is többre becsüljön annál, mint amit bennem lát, vagy amit tőlem hall. A kinyilatkoztatások különlegessége miatt, azért, hogy el ne bízzam magam, testembe tövist kaptam: a Sátán angyalát, hogy arcul csapdosson. Háromszor kértem az Urat, hogy ez távozzék tőlem; de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
Ezért telik kedvem a gyöngeségben: a Krisztusért való bántalmazásban, szűkölködésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős.
Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen, noha semmi vagyok, semmiben sem maradtam el e fő-fő apostolok mögött. Apostolságom ismertetőjegyei nyilvánvalóvá lettek közöttetek teljes béketűrésben jelek és csodák és az isteni erő működése által. Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek a terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülők számára, hanem a szülőknek a gyermekek számára. Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem? Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg benneteket? Felkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Talán Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezetett mindkettőnket? Nem egyazon úton jártunk?
Már régóta azt gondoljátok, hogy előttetek mentegetőzünk? Nem erről van szó. Krisztusban Isten színe előtt beszélünk, s mindez, szeretteim, a ti épülésetekre van. Félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak titeket, mint ahogy szeretném, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy esetleg viszálykodás, irigység, harag, pártoskodás, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodottság, összevisszaság lesz közöttetek, úgyhogy amikor eljövök, az én Istenem ismét megaláz engem előttetek, és meg kell siratnom sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot erkölcstelenségük, paráznaságuk és kicsapongásuk miatt.
Azt nézzétek, ami nyilvánvalóan a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, azt is fontolja meg, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is azok vagyunk. Mert ha még kissé tovább dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg. Nem akarom ugyanis azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. Mert levelei, mondják, hatásosak és erélyesek, személyes fellépése viszont erőtlen, beszéde szánalmas. Vegye tudomásul az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóban, a távolból írt leveleinkkel, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.
Mert nem merjük magunkat azok közé számítani vagy azokhoz hasonlítani, akik önmagukat ajánlgatják, és esztelenül magukhoz mérik és magukhoz hasonlítják önmagukat. Ellenkezőleg: mi nem mérték nélkül fogunk dicsekedni, hanem annak a határnak a mértéke szerint, amelyet Isten szabott számunkra mértékül, hogy hozzátok is eljussunk. Mert nem megyünk túl a nekünk szabott határon, mintha nem jutottunk volna el hozzátok. Ugyanis mi voltunk az elsők, akik Krisztus evangéliumával hozzátok érkeztünk. Nem dicsekszünk mértéken felül, mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével mi is egyre gyarapszunk a számunkra kijelölt munkaterületen, s így a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, és nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet már valaki más elvégzett a számára kijelölt munkaterületen. Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
11 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem! Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. De félek, nehogy amint a kígyó ravaszságával rászedte Évát, a ti gondolataitok is eltántorodjanak a Krisztus iránti kizárólagos [és tiszta] elkötelezettségtől. Mert ha valaki hozzátok érkezik, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem azt, akit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt szépen eltűritek. Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál. Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Akhaiában senki sem foszthat meg! Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
12 Dicsekedni kell, bár a dicsekvés nem használ. Rátérek hát az Úrtól kapott látomásokra és kinyilatkoztatásokra. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom; testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. Tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom; Isten tudja – elragadtatott a Paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal azonban nem dicsekszem, csak erőtlenségeimmel. Bár ha dicsekedni akarnék is, akkor sem bizonyulnék esztelennek, mivel az igazságot mondom. Mindazonáltal tartózkodom ettől, nehogy valaki bármilyen tekintetben is többre becsüljön annál, mint amit bennem lát, vagy amit tőlem hall. A kinyilatkoztatások különlegessége miatt, azért, hogy el ne bízzam magam, testembe tövist kaptam: a Sátán angyalát, hogy arcul csapdosson. Háromszor kértem az Urat, hogy ez távozzék tőlem; de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
Ezért telik kedvem a gyöngeségben: a Krisztusért való bántalmazásban, szűkölködésben, üldöztetésben és szorongattatásban. Amikor ugyanis gyöngének bizonyulok, akkor vagyok erős.
Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen, noha semmi vagyok, semmiben sem maradtam el e fő-fő apostolok mögött. Apostolságom ismertetőjegyei nyilvánvalóvá lettek közöttetek teljes béketűrésben jelek és csodák és az isteni erő működése által. Mert a többi egyházhoz képest miben szenvedtetek hátrányt, hacsak abban nem, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek a terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekeknek kell gyűjteniük a szülők számára, hanem a szülőknek a gyermekek számára. Én magam örömest hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Mert ennyire szeretlek titeket, ezért szerettek kevésbé engem? Ám legyen! Én személy szerint nem voltam terhetekre, de, úgymond, ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg benneteket? Felkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Talán Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanaz a Lélek vezetett mindkettőnket? Nem egyazon úton jártunk?
Már régóta azt gondoljátok, hogy előttetek mentegetőzünk? Nem erről van szó. Krisztusban Isten színe előtt beszélünk, s mindez, szeretteim, a ti épülésetekre van. Félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak titeket, mint ahogy szeretném, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy esetleg viszálykodás, irigység, harag, pártoskodás, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodottság, összevisszaság lesz közöttetek, úgyhogy amikor eljövök, az én Istenem ismét megaláz engem előttetek, és meg kell siratnom sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tartottak bűnbánatot erkölcstelenségük, paráznaságuk és kicsapongásuk miatt.