2
Ti magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába jártunk nálatok.
Ellenkezőleg, miután szenvedésben és megszégyenítésben volt részünk Filippiben – amint ezt tudjátok –, Istenünknek köszönhetően felbátorodtunk, hogy a heves ellenkezés dacára nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát.
Igehirdetésünk ugyanis nem tévedésből, nem is tisztátalan szándékból és nem is álnokságból ered.
Ellenkezőleg, Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Ezért hirdetjük úgy, mint akik nem embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal. Isten a tanúnk!
Nem is kívántunk emberektől – sem tőletek, sem másoktól – tiszteletet,
bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis oly gyengéden léptünk fel közöttetek, mint ahogy egy anya dajkálja gyermekeit.
Annyira közel álltatok a szívünkhöz, hogy készek voltunk odaadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a saját életünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
Hiszen emlékeztek, testvérek, fáradozásunkra és vesződségünkre. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkinek a terhére ne legyünk, és így hirdettük nektek Isten evangéliumát.
Ti vagytok a tanúim és Isten, hogy milyen istenfélők, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.
Azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként
vigasztaltunk, bátorítottunk és kérleltünk, hogy éljetek méltóan Istenhez, aki országába és dicsőségébe hív titeket.
Azért is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallottátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem úgy fogadtátok, mint emberi szót, hanem mint – ahogy valóban az – Isten szavát, amely hatékony bennetek, akik hisztek. Ugyanis ti, testvérek, hasonlóvá lettetek Isten Jézus Krisztusban hívő gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Nem kedvesek Isten előtt, és ellenségesek minden emberrel, mivel akadályoznak minket abban, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkori bűneiket. Utol is érte őket Isten haragja végérvényesen.
Ami bennünket illet, testvérek, mivel egy rövid időre – külsőleg, de nem a szívünkben – elszakadtunk tőletek, most annál inkább vágyva vágytunk és törekedtünk arra, hogy szemtől szemben lássunk titeket. Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket. Hiszen ki a mi reményünk vagy örömünk vagy győzelmi koronánk, ha nem ti, Urunk, Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
Azért is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallottátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem úgy fogadtátok, mint emberi szót, hanem mint – ahogy valóban az – Isten szavát, amely hatékony bennetek, akik hisztek. Ugyanis ti, testvérek, hasonlóvá lettetek Isten Jézus Krisztusban hívő gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Nem kedvesek Isten előtt, és ellenségesek minden emberrel, mivel akadályoznak minket abban, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkori bűneiket. Utol is érte őket Isten haragja végérvényesen.
Ami bennünket illet, testvérek, mivel egy rövid időre – külsőleg, de nem a szívünkben – elszakadtunk tőletek, most annál inkább vágyva vágytunk és törekedtünk arra, hogy szemtől szemben lássunk titeket. Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket. Hiszen ki a mi reményünk vagy örömünk vagy győzelmi koronánk, ha nem ti, Urunk, Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.