Az apostol kapcsolata a tesszalonikai hívekkel
Föllépése Tesszalonikában.
2 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen. Előzőleg ugyan, mint tudjátok, Filippiben szenvedés és bántalom ért, de Istenünkben bízva a sok nehézség közt is mertük hirdetni Isten evangéliumát. Igehirdetésünk ugyanis nem megtévesztő vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését. Nem is keressük emberek tetszését, hanem Istenét, aki szívünket vizsgálja. Amint tudjátok, a hízelgő beszéd soha nem volt szokásunk, s a kapzsi szándékra sem kerestünk ürügyet. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerést nem kerestünk, sem a tieteket, sem másokét. Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki dajkálja gyermekét. Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket! Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra ésfáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és kifogástalanul éltünk nálatok, akik a hitre tértetek. Azt is tudjátok, hogy mint az atya gyermekét, úgy intettünk, buzdítottunk sőt egyenként rábeszéltünk titeket hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába.