14
Maradjatok meg a szeretet útján! Törekedjetek a lelki adományokra, kiváltképp a prófétálásra!
Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert titkokat szól a Lélek által.
Aki viszont prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.
Aki nyelveken szól, önmagát „építi”, aki viszont prófétál, a gyülekezetet építi.
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön általa.
Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást? Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton? Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni? Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem. Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni! Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad. Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is. Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek! A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr. Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek. Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok? Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja. Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja! Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak! A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat! De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes: a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen! Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata! Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el. Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! De minden illendően és rendben történjék!
15 Emlékeztetlek benneteket, testvérek, az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, s amelyet befogadtatok, és amiben szilárdan álltok. Általa haladtok az üdvösség felé, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, hacsak nem következetlenül lettetek hívők. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint; és megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban már elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van. Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők.
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy a halottak nem támadnak fel? Hiszen ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló, hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel. Ha ugyanis nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér: még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
De Krisztus feltámadt a halottak közül mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által jött a halál, ember által jön a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban majd mindnyájan életre is kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: először a zsenge, Krisztus, azután, eljövetelekor, a Krisztushoz tartozók. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, amikor majd semmivé tesz minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg. Mert mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy „minden alá van vetve”, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenben.
Különben mi értelme van annak, hogy többen a halottakra való tekintettel felveszik a keresztséget? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg rájuk való tekintettel? És mi miért tesszük ki magunkat szüntelenül veszélynek? Nap mint nap a halállal nézek szembe. Ez úgy igaz, testvérek, mint az, hogy ti vagytok büszkeségem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi távlatokat figyelembe véve küzdöttem volna a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom lett volna belőle? Ha nem támadnak fel a halottak, akkor „együnk-igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk”.
Ne ámítsátok magatokat: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Józanodjatok ki, ahogy illik, és ne vétkezzetek többé! Némelyek, úgy tűnik, semmiféle tudással nem rendelkeznek Istenről. Ezt azért mondom, hogy szégyenkezzetek.
De – mondhatja valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit elvetsz, csak akkor kel életre, ha előbb meghal. És mit vetsz? Amit elvetsz, az nem a növény, ami majd kifejlődik, hanem csupán a mag, akár búzáé, akár valami másé. De Isten olyan „testet” ad neki, amilyet meghatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő „testet”. Nem minden test egyforma: más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Van mennyei test és van földi test, de más a mennyei és más a földi ragyogása. Más a Nap ragyogása, más a Hold ragyogása, és más a csillagok ragyogása, hiszen az egyik csillag ragyogása különbözik a másik csillagétól.
Így lesz a halottak feltámadása is. Pusztulásra szánva vetik el, romolhatatlanságban támad fel.
Gyalázatban vetik el, dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el, erőben támad fel. Egy emberi testet vetnek el, és egy Lélektől lefoglalt test támad fel. Ha van emberi test, akkor van Lélektől lefoglalt test is. Amint meg van írva: „Az első ember, Ádám élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig életet adó Lélekké. De nem Lélektől való az első, hanem emberi; utána a Lélektől való. Az első ember földből való: por. A második ember mennyből való. Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ahogy magunkra vettük a porból való alakját, úgy magunkra fogjuk venni a mennyeinek az alakját is.
Azt pedig állítom, testvérek: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a pusztulás nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk mindnyájan elhunyni, de mindnyájan át fogunk alakulni. Hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra. Mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak fel fognak támadni romolhatatlanságban, mi pedig át fogunk alakulni. Mert e pusztulásra szánt testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a pusztulásra szánt romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor válik valóra, ami meg van írva: A győzelem elnyelte a halált! Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény. De hála legyen Istennek, aki győzelmet ad nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek! Tegyetek meg minél többet az Úr ügyéért mindenkor, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok az Úrban nem hiábavaló.
Tegyük fel, testvérek, hogy eljövök hozzátok, és nyelveken szólok. Mit használok nektek, ha szavaim nem közvetítenek kinyilatkoztatást vagy ismeretet, prófétálást vagy tanítást? Ugyanígy áll a dolog az élettelen hangszerekkel is, mint a fuvola vagy a lant. Ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a lanton? Ha pedig a trombita kétértelmű jelet ad, ki fog harcra készülni? Így van ez veletek is. Ha a nyelvetek nem szól értelmes szavakat, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? A levegőbe fogtok beszélni. Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. Ha tehát nem ismerem a nyelvet, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen lesz nekem. Így van ez veletek is. Mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra törekedjetek, hogy abban bővelkedjetek, ami a gyülekezet építését szolgálja!
Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni! Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de értelmem gyümölcstelen marad. Mi következik ebből? Imádkozom majd a Lélek ihletésére, de imádkozom majd értelemmel is. Dicséretet éneklek majd a Lélek ihletésére, de dicséretet éneklek majd értelemmel is. Mert ha csak a Lélek ihletésére mondasz áldást, akkor az, aki nem kapott beavatást, hogyan fog áment mondani hálaadásodra, amikor azt sem tudja, mit beszélsz? Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt értelmes szót mondani, hogy másokat tanítsak, semmint tízezer szót nyelveken.
Testvérek, a gondolkodásban ne legyetek immár gyermekek, hanem a rosszban legyetek járatlanok, a gondolkodásban ellenben érettek! A Törvényben az áll: „Idegen nyelvűek által és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és még így sem fognak rám hallgatni”, mondja az Úr. Így tehát a nyelveken szólás nem a hívőknek szolgál jelül, hanem a hitetleneknek az ítélet jele, a prófétálás viszont nem a hitetleneknek szóló jel, hanem a hívőknek. Ha tehát az egész egyház összegyűlik, és mindnyájan nyelveken szólnak, és be találnak menni oda, akik nem kaptak beavatást vagy nem hívők, vajon nem azt fogják-e mondani, hogy megbomlottatok? Ha viszont valamennyien prófétálnak, és történetesen bemegy egy nem hívő vagy egy be nem avatott, akkor úgy fogja érezni, hogy minden, ami elhangzik, meggyőzi és ítéletre vonja. Feltárulnak szívének titkai, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti: Isten valóban közöttetek van!
Mi következik ebből, testvérek? Amikor összejöttök, kinek-kinek lehet egy zsoltára, egy tanítása, egy kinyilatkoztatása, egy nyelveken szólása, egy magyarázata. De minden a közösség épülését szolgálja! Ha valaki nyelveken szól, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! Ha pedig nincs, aki megmagyarázza, akkor hallgassanak a gyülekezetben, csak önmagukhoz és Istenhez szóljanak! A próféták viszont ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig mérlegeljék a hallottakat! De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek alárendeli magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar, hanem a béke Istene.
Mint ahogy ez a szentek valamennyi egyházára érvényes: a gyülekezetben hallgassanak az asszonyok, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek! Maradjanak kijelölt helyükön, ahogy a Törvény mondja!
Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert nem helyénvaló, hogy egy asszony a gyülekezetben beszéljen! Vajon tőletek indult el Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje el, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata! Ha valaki ezt nem ismeri el, Isten őt nem ismeri el. Ezért, testvérek, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! De minden illendően és rendben történjék!
15 Emlékeztetlek benneteket, testvérek, az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, s amelyet befogadtatok, és amiben szilárdan álltok. Általa haladtok az üdvösség felé, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, hacsak nem következetlenül lettetek hívők. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint; és megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban már elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van. Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők.
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy a halottak nem támadnak fel? Hiszen ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is. Sőt Isten ellen szóló, hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel. Ha ugyanis nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér: még mindig bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak. Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
De Krisztus feltámadt a halottak közül mint az elhunytak zsengéje. Mivel ember által jött a halál, ember által jön a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban majd mindnyájan életre is kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: először a zsenge, Krisztus, azután, eljövetelekor, a Krisztushoz tartozók. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, amikor majd semmivé tesz minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg. Mert mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy „minden alá van vetve”, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenben.
Különben mi értelme van annak, hogy többen a halottakra való tekintettel felveszik a keresztséget? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg rájuk való tekintettel? És mi miért tesszük ki magunkat szüntelenül veszélynek? Nap mint nap a halállal nézek szembe. Ez úgy igaz, testvérek, mint az, hogy ti vagytok büszkeségem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi távlatokat figyelembe véve küzdöttem volna a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom lett volna belőle? Ha nem támadnak fel a halottak, akkor „együnk-igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk”.
Ne ámítsátok magatokat: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Józanodjatok ki, ahogy illik, és ne vétkezzetek többé! Némelyek, úgy tűnik, semmiféle tudással nem rendelkeznek Istenről. Ezt azért mondom, hogy szégyenkezzetek.
De – mondhatja valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? Esztelen! Amit elvetsz, csak akkor kel életre, ha előbb meghal. És mit vetsz? Amit elvetsz, az nem a növény, ami majd kifejlődik, hanem csupán a mag, akár búzáé, akár valami másé. De Isten olyan „testet” ad neki, amilyet meghatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő „testet”. Nem minden test egyforma: más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. Van mennyei test és van földi test, de más a mennyei és más a földi ragyogása. Más a Nap ragyogása, más a Hold ragyogása, és más a csillagok ragyogása, hiszen az egyik csillag ragyogása különbözik a másik csillagétól.
Így lesz a halottak feltámadása is. Pusztulásra szánva vetik el, romolhatatlanságban támad fel.
Gyalázatban vetik el, dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el, erőben támad fel. Egy emberi testet vetnek el, és egy Lélektől lefoglalt test támad fel. Ha van emberi test, akkor van Lélektől lefoglalt test is. Amint meg van írva: „Az első ember, Ádám élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig életet adó Lélekké. De nem Lélektől való az első, hanem emberi; utána a Lélektől való. Az első ember földből való: por. A második ember mennyből való. Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ahogy magunkra vettük a porból való alakját, úgy magunkra fogjuk venni a mennyeinek az alakját is.
Azt pedig állítom, testvérek: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a pusztulás nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk mindnyájan elhunyni, de mindnyájan át fogunk alakulni. Hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra. Mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak fel fognak támadni romolhatatlanságban, mi pedig át fogunk alakulni. Mert e pusztulásra szánt testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a pusztulásra szánt romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor válik valóra, ami meg van írva: A győzelem elnyelte a halált! Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény. De hála legyen Istennek, aki győzelmet ad nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek! Tegyetek meg minél többet az Úr ügyéért mindenkor, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok az Úrban nem hiábavaló.