14
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
(1Kor 12,31;1Kor 12,10)
Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
(Luk 23,31)
A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.
(Eféz 6,10.1Pét;5,8)
A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
(Csel 16,8;Csel 14,27)
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
(4Móz 11,29;1Kor,14 2.)
Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
(1Kor 12,18)
Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?
(1Kor 1,18)
Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?
(4Móz 10,9)
Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
(1Kor 4,2)
Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
(1Kor 5,12)
Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.
(1Kor 9,2.3)
Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
(Jer 31,33)
Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
(1Kor 12,10)
Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
(Csel 16,14;Ján 15,15)
Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
(Eféz 5,19)
Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
(2Móz 24,12;2Móz 34,30.33)
Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.
(Ésa 55,10;Hós 10,12)
Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;
(Róm 1,17;3,21)
De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
(Kol 2,17)
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
(Eféz 4,14;Róm 16,19; Mát 18,3)
A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
(5Móz 28,49; Ésa 28,11.12)
A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
(2Móz 34,33.35)
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
(Ésa 6,10;1Kor,14 13.)
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
(Jer 45,3; Ezék 7,26)
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
(Róm 11,23.25.26)
Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
(Eféz 4,12;1Kor 12,8.9.10)
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
(1Kor 13,12)
Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
(1Kor 3,6;1Kor 7,25)
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
(1Thess 2,5;1Kor 2,17)
De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.
(1Kor 1,18)
Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;
(Zsid 1,3; Kol 1,15)
És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;
(1Kor 12,9.10.11)
Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.
(1Móz 1,2.3;2Pét 1,19)
A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.
(1Tim 2,12;1Kor 11,3; Eféz 5,22; Kol 3,18; Tit 2,5.1Móz;3,16)
Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.
(1Kor 1,8;7,5;1Kor 1,11)
Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?
(Zsolt 37,24.33; Mik 7,7-9)
Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.
(1Ján 4,6)
A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.
(Zsolt 44,23; Róm 8,36)
Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
(1Kor,14 1. 3. 12.)
Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.
(Kol 2,5)
15
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
(Gal 1,11.12;1Kor 2,2)
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
(1Kor 1,21; Róm 1,16)
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
(Ésa 53,8.9; Dán 9,26;Gal 1,11.12)
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
(Mát 12,40; Zsolt 16,10)
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
(Luk 24,34;Márk 16,14; Ján 20,19)
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
(Jób 4,19.2Pét;1,13.14;Ján 14,2; Zsid 11,10)
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
(Luk 24,50)
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
(Csel 9,3-6;15,17)
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
(Eféz 3,8;1Tim 1,13)
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
(2Kor 11,5;2Kor 2,14)
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
(1Krón 29,15; Zsolt 39,13)
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
(Csel 17,18)
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
(Fil 1,23)
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
(Róm 4,25)
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
(Csel 2,24.32;3,15)
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
(Róm 8,11)
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
(1Kor,15 14.)
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
(Dán 12,2)
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
(1Tim 2,6; Róm 8,35-39)
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
(Csel 26,23; Kol 1,18; Jel 1,5;Mát 28,1-6)
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
(1Móz 3,19;2,17; Róm 5,12.18)
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
(Róm 5,21)
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
(1Thess 4,14-17;Gal 5,24)
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
(Róm 3,24.25)
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
(Mát 22,44; Zsolt 110,1)
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
(Jel 20,14)
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
(Zsolt 8,7; Mát 28,18; Zsid 2,18;Mát 11,27)
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
(1Kor,15 27.)
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
(Mát 18,6)
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
(Róm 8,36)
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
(1Thess 2,19;2Kor 1,8-10.2Kor;4,10.11)
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
(Ésa 22,13;56,12)
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
(Eféz 5,6;Péld 13,20)
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
(Róm 13,11;1Kor 6,5)
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
(Ezék 37,3-10; Mát 22,29)
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
(Ján 12,24)
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
(1Kor 3,7)
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
(1Móz 1,11)
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
(1Kor 4,14)
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
(5Móz 7,2.1Kor;7,39;Eféz 5,11)
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
(1Kor 10,21;1Kor 10,21)
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
(1Kor 3,16;3Móz 26,12)
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
(Fil 3,20.21)
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
(1Kor 6,13)
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
(1Móz 2,7)
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
(1Kor 12,17; Csel 20,33)
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
(Luk 1,78; Ján 3,13)
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
(Filem 1,8)
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
(1Móz 5,3;Fil 3,21)
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
(Mát. 16,17. Ján. 1,13. 1Kor,15 42-44.)
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
(1Thess 4,15.17)
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
(Mát 24,31.1Thess;4,16)
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
(2Kor 5,4)
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
(Ésa 25,8)
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
(Hós 13,14)
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
(Róm 6,23;Róm 4,15; Róm 7,13)
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
(1Ján 5,4.5)
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
(Péld 11,18.2Krón;15,7;Ján 6,29)