A nyelvek adománya és a prófétálás.
14 Törekedjetek a szeretetre!Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat. Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. Szeretném ugyan, hogy mindannyian az elragadtatás nyelvén szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki az elragadtatás nyelvén beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta. Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és az elragadtatás nyelvén szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? Így nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallattok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek. Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház épülésére bőven részesedjetek belőlük. Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de elmém meddő marad. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is. Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz? Te ugyan szép hálaadó imát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok az elragadtatás nyelvén, de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót az elragadtatás nyelvén. Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek. A törvény azt mondja: „Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr.” A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. Ha tehát egybegyűlik az egész közösség és mindnyájan az elragadtatás nyelvén szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől ítéletét hallja, s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcra borulva imádja Istent és megvallja: valóban köztetek az Isten! Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsérő éneke, tanítása, vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya, vagy magyarázata, az szolgáljon minden épüléstekre. Az elragadtatás nyelvén csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az
összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el. Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata. Ha tudomásul nem veszi, róla sem vesznek tudomást. Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén való szólást. Minden méltóképpen és rendben történjék.
A halottak föltámadása
Krisztus föltámadása.
15 Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.Ha Krisztus föl nem támadt volna.
Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust föltámasztotta, noha nem támasztotta föl, ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl. Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.Krisztus a holtak elsőszülöttje.
Ám Krisztus föltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. Egy ember által jött a halál, egy ember által jön a holtak föltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”. Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.A tagadás értelmetlensége.
Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl, miért keresztelkednek meg értük? Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!” Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, amint illik, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.A föltámadt test tulajdonságai.
De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb. Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. Ilyen a holtak feltámadása is.Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.
A jövendő átalakulás és a végső győzelem.
Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk, hirtelen egy szempillantás alatt, a végsőharsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava: „A győzelem elnyelte a halált:
halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.