5911 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. 22 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 33 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! 44 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam! 55 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 66 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) 77 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 88 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 99 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 1010 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. 1111 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 1212 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 1313 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 1414 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) 1515 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 1616 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 1717 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 1818 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
Isten megaláz, de fel is magasztal
6011 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele 22 abból az időből, amikor a naharajimi és a cóbái arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. 33 Ó, Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! 44 Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. 55 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. 66 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) 77 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 88 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. 99 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 1010 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! 1111 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? 1212 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 1313 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 1414 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.
