Üldözött ember panasza és bizakodása
59 1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
Ments meg ellenségeimtől, Isten,
támadóimtól szabadíts meg engem!
Ments meg a gonosztevőktől,
oltalmazz meg a vérengző emberektől!
Mert íme, életemre leselkednek,
rám rohannak az erősek.
Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram,
bűn nélkül járom egyenes utamat.
Kelj fel, állj elém és lásd;
Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene.
Siess, látogasd meg e nemzeteket mind,
ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák,
s a várost körös-körül bejárják.
Íme egyre jártatják szájukat,
kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«
Ám te, Uram, kineveted őket,
megsemmisíted mind e nemzeteket.
10 Én erősségem, terád figyelek,
mert te vagy én oltalmam, Istenem.
Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék;
de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket,
Uram, én oltalmazóm!
Szájuk vétke, ajkuk beszéde,
saját kevélységük ejtse őket tőrbe!
Átkozódásukért, hazug beszédükért
veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé;
Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon,
s a föld kerekségén!
Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák,
s a várost körös-körül bejárják;
Étel után barangolnak,
és üvöltenek, ha jól nem laknak.
Én azonban hatalmadat énekelem,
minden reggel magasztalom irgalmadat,
mivel te oltalmazóm voltál,
és menedékem sanyargatásom napján.
Én erősségem, neked zengem énekem,
mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem:
Istenem, én irgalmasságom!
Segélykérés pusztító veszedelem után
60 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
Isten, elvetettél és szerteszórtál minket,
haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4 Megrendítetted az országot és összetörted,
gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
Kemény dolgokat mutattál népednek,
kábító borral itattál minket.
Jelt adtál a téged félőknek,
hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem Szukkót völgyét nektek.
Enyém Gileád és enyém Manassze,
és Efraim fejem sisakja.
Júda az én jogaram,
Moáb a tál, amelyben mosakszom.
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok hódolnak nekem.«
Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?
Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,
de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.
Jegyzetek
59,1 Vö. 1 Sám 19,11.
59,1 A zsoltár a fogság előtti időkből való, egyéni panaszdal. A fogság után beillesztették egy közösségi panaszénekbe. A két szöveg nem illeszkedik tökéletesen, ez nehezíti a szöveg megértését. Az egyéni panaszban egy hívő szólal meg, akit saját népéből üldöznek a gonoszok. Idegen hatalom győzelmének lehetőségére és az ellenséges katonák önkényeskedésére is utal, ebből következtethetünk a későbbi réteg korára.
59,7 Az ellenséget kóbor kutyákhoz hasonlítja, akiknek nincs se gazdájuk, se otthonuk.
59,10 a) Javítva a görög és az arám fordítás alapján.
59,10 b) Jeromos fordítása alapján javítva (a héber szövegben: Isten az én váram).
59,10 Ez a vers nem illik bele a szövegösszefüggésbe.
60,1 A közösségi panaszdal a királyok korának végéről.
60,1 Itt jól látható, hogy a feliratokat később illesztették a zsoltárok elé, és azok nem mindig illeszkednek a zsoltár témájához. A kérdéses dávidi hadjáratok inkább örömre és ünneplésre adnának okot, mint panaszra, vö. 2 Sám 8,3.13.
60,4 Valószínűleg földrengésre céloz.
60,7 Vö. Zsolt 108,7-14.