59
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
(1Kir 7,1-38)
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
(1Sám 19,9.10)
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
(2Sám 7,8)
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
(1Sám 20,31.32)
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
(Zsolt 7,4-7;35,23)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
(Zsolt 56,8)
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
(Zsolt 52,4-6;57,5)
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
(Zsolt 2,4)
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
(Jer 10,25)
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
(Zsolt 54,9.1Sám;20,15;26,10;31,2)
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
(Zsolt 68,2)
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
(1Sám 24,10)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
(Zsolt 56,8)
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
(Ésa 65,6.7)
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
(Zsolt 5,4)
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
(Péld 18,10)
60
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
(Zsolt 74,1;2Sám 6,2; Zsolt 99,1)
Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
(2Sám 8,3.12.13)
Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
(Zsolt 44,10.11.1Sám;31,1.2.7)
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
(1Sám 31,1-6)
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
(Zsolt 44,14;79,4;137,7)
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
(Zsolt 108,7)
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
(Zsolt 108,8-14;110,1.2)
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
(1Móz 49,8-10)
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
(4Móz 24,17.18.2Sám;8,2)
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
(1Krón 18,13)
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
(Zsolt 18,30)
Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
(Zsolt,60 5. 1 Sám. 31,1-6.)
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
(2Sám 10,12.13)