Könyörgés Isten igazságos ítéletéért
82 1Ászáf zsoltára. Áll az Isten az istenek gyülekezetében,
s ítélkezik az isteneken:
»Meddig ítéltek még hamisan,
és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére?
Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek s az árvának,
juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt!
Szabadítsátok meg a szegényt
és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!«
De ők sem nem tudnak, sem nem értenek,
sötétben járnak;
Mind meginognak ezért a föld alapjai.
6 Én azt mondtam: »Ti istenek vagytok,
mindnyájan a Fölséges fiai.«
De meghaltok, mint más ember,
elhullotok, mint akármelyik főember.
Kelj fel, Isten! Ítéld meg a földet,
mert a te örökséged minden nemzet.
Segélykérés a nép ellenségeivel szemben
83 1Ászáf éneke. Zsoltár.
Istenem ne maradj néma,
ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!
Mert ellenségeid íme, háborognak,
és gyűlölőid fölemelték fejüket.
Néped ellen álnok tervet szőnek,
ármánykodnak szentjeid ellen.
Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül,
hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«
Bizony, megegyeztek közös akarattal,
egymással szövetségre léptek ellened:
Edom sátrai és az izmaeliták,
Moáb és az agariták,
Gebál, Ammon és Amalek,
Filisztea Tírusz lakóival.
Asszúr is szövetkezett velük,
segítői lettek Lót fiainak.
10 Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával,
mint Jábinnal Kíson patakjánál,
akik Endornál elvesztek,
s hasonlókká lettek a föld sarához.
Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel,
mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,
akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül
Isten földjét!«
14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő,
s amilyen a pelyva a szél előtt!
Mint a tűz, amely megemészti az erdőt,
és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
úgy kergesd meg őket fergetegeddel,
és rémítsd meg őket viharoddal.
Töltsd el arcukat gyalázattal,
hogy keressék, Uram, nevedet!
Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre,
zavarodjanak össze és pusztuljanak;
Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged:
te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.
A Szentély dicsérete
84 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.
2 Milyen kedvesek a te hajlékaid,
Seregek Ura!
Sóvárogva vágyakozik lelkem
az Úr udvaraiba.
Szívem és testem ujjong az élő Isten után.
Hiszen a veréb házat talál magának,
a gerlice fészket,
ahová fiait helyezze:
a te oltáraidnál, seregek Ura,
én királyom és én Istenem!
Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:
magasztalhatnak téged örökkön örökké!
Boldog az az ember, akit te segítesz,
akinek szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
és a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek,
mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
9 Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat,
vedd füledbe, Jákob Istene!
Oltalmazó Istenünk, tekints ide,
nézz fölkentednek arcára!
Mert jobb egy nap a te udvaraidban,
mint más helyen ezer.
Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában,
mint a gonoszok sátraiban lakni.
Mert nap és védőpajzs az Úr Isten,
kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,
nem vonja meg javait azoktól,
akik ártatlanságban járnak.
Seregek Ura, boldog az az ember,
aki tebenned bízik!
Jegyzetek
82,1 Ászáf: vö. 50,1. Az ősi mítoszok leírásai szerint az istenek az égben az emberről tanácskoznak. Jahve a legnagyobb köztük.
82,1 Liturgikus ének a késő királyi korból. A kép, amelyet használ, visszavezet abba az időbe, amikor Izrael legjobbjai a Jahve-tisztelet érvényre juttatásáért küzdöttek, szemben a kánaáni istenek tiszteletével (vö. 1Kir 18.). Prófétai képben ábrázolja az istenek tanácsát az égben. A zsoltár Izrael liturgiájában az istendicsőítés szövege volt, egyben a nép vezetői számára figyelmeztetés is.
82,6 Az ítélet, amit Isten kimond, nem az embereknek, hanem az isteneknek szól: meg kell halniuk, mint az embereknek.
83,1 Ászáf: vö. 50,1.
83,1 A nép panaszdala. A fogság előtti időkben keletkezett, olyan történelmi helyzetben, amelyben a szomszédos népek szövetségre léptek egymással, hogy Izraelt megsemmisítsék.
83,10 Vö. Bír 7,23-25; Iz 9,3; 10,26; Bír 4,15-16; 7,25; 8,21.
83,14 A kérésekhez az ellenség megsemmisítésének vágya társul, vö. Zsolt 109,6-20. Mindez azt a célt szolgálja, hogy mindenki megismerje Isten nevét, és elismerje őt Istenének.
84,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,11.
84,1 Egyéni zarándok ének. A zsoltáros Jeruzsálembe zarándokol (talán a sátoros ünnepre), és a város kapui előtt énekli el örömét és háláját. A fogság előtti időkben keletkezett.
84,2 A zarándok már maga előtt látja úti célját: Jeruzsálemet és Isten házát, a templomot. A szent helyen meg akarja tapasztalni Isten közelségét, ahol félelem nélkül megnyílhat, ujjonghat.
84,9 Könyörgés a királyért, aki a nép védelmezője és Isten fölkentje.