82
Aszáf zsoltára.
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. (5Móz 19,17) Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. (5Móz 1,17) Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! (2Móz 7,20) Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. (Péld 24,11; Zsolt 99,1) Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. (Zsolt 75,4;99,1) Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: (Ján 10,34) Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek. (2Móz 10,13) 83 Ének; Aszáf zsoltára. (1Krón 25,1) Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! (2Móz 12,29) Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. (2Móz 12,35) Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. (Zsolt 2,2) Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! (2Krón 20,10) Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: (2Móz 16,13) Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; (Zsolt 78,15) A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. (1Móz 15,14-16) Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. (1Móz 19,36-38) Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! (Bir 6,33.34;7,19-25;Bir 4,13-24) A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. (Zsolt 18,43) Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, (Bir 7,25;8,12) A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! (Zsolt 105,27-41) Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; (Zsolt 1,4;35,5.6) Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! (Zsolt 18,14.15) Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, (2Móz 14,11.12) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. (2Kir 5,15) 84 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. (1Krón 25,1.26) Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! (2Móz 14,8.23-28) Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. (Zsolt 42,2.3;26,6.7) A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! (2Móz 15,1-21) Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. (Zsolt 63,5;65,5) Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. (Zsolt 119,1;18,2.3) Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. (4Móz 11,31.32) Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. (Zsolt 132,13.14) Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. (4Móz 16,32) Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! (1Móz 15,1) Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! (Zsolt 63,6) Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. (Zsolt 103,17.18;34,11.5Móz;28,1-13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. (Zsolt 34,9;125,1)
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. (5Móz 19,17) Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. (5Móz 1,17) Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! (2Móz 7,20) Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. (Péld 24,11; Zsolt 99,1) Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. (Zsolt 75,4;99,1) Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: (Ján 10,34) Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek. (2Móz 10,13) 83 Ének; Aszáf zsoltára. (1Krón 25,1) Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! (2Móz 12,29) Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. (2Móz 12,35) Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. (Zsolt 2,2) Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! (2Krón 20,10) Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: (2Móz 16,13) Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; (Zsolt 78,15) A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. (1Móz 15,14-16) Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. (1Móz 19,36-38) Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! (Bir 6,33.34;7,19-25;Bir 4,13-24) A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. (Zsolt 18,43) Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, (Bir 7,25;8,12) A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! (Zsolt 105,27-41) Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; (Zsolt 1,4;35,5.6) Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! (Zsolt 18,14.15) Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, (2Móz 14,11.12) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön. (2Kir 5,15) 84 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. (1Krón 25,1.26) Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! (2Móz 14,8.23-28) Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. (Zsolt 42,2.3;26,6.7) A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! (2Móz 15,1-21) Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. (Zsolt 63,5;65,5) Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. (Zsolt 119,1;18,2.3) Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. (4Móz 11,31.32) Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. (Zsolt 132,13.14) Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. (4Móz 16,32) Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! (1Móz 15,1) Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! (Zsolt 63,6) Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. (Zsolt 103,17.18;34,11.5Móz;28,1-13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. (Zsolt 34,9;125,1)