Ének a királyi esküvőről
45 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól.Maszkíl. Szerelmes ének.
Szívem ünnepi szózattól árad,
a királynak zengem dalomat.
Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.
Ékesebb vagy az emberek fiainál,
kedvesség ömlik el ajkadon,
azért áldott meg téged örökre az Isten.
4 Kösd fel derekadra kardodat, te hős,
dicsőségedet és ékességedet.
Kelj útra ékességedben és haladj diadallal
a hűségért, a szelídségért és az igazságért.
Csodákra tanítson jobb kezed:
hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd
a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
7 Királyi trónod, Isten, örökké áll,
kormánypálcád az igazság pálcája.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot,
azért kent fel téged Isten, a te Istened,
az öröm olajával, társaid felett.
Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból,
elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.
10 Királyleányok vannak díszes udvarodban;
jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.
Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet,
feledd el népedet és atyád házát.
Íme, a király kívánja szépségedet.
Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.
13 Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai,
s valamennyien a nép gazdagjai.
Belül csupa szépség a király leánya,
kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz,
szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
Örvendezve, ujjongással bevezetik őket,
bevonulnak a király házába.
17 Atyáid helyébe fiaid születnek,
az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre,
s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön örökké.
Isten a mi erős várunk
46 1A karvezetőnek. Kóré fiaitól.A »Szüzek« szerint. Ének.
2 Menedékünk és erőnk az Isten,
a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld,
merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4 Zúgjanak bár és háborogjanak vizei,
rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
Folyó árja örvendezteti meg Isten városát,
a Fölséges megszentelt hajlékát.
Isten lakik benne: nem inog meg,
mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
Nemzetek háborogtak, országok inogtak,
de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
9 Jöjjetek és lássátok az Úr műveit,
csodáit, amelyeket a földön végbevitt.
Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket,
tűzben égeti el a pajzsokat.
Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek,
s magasztalni fog a föld.
Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
Isten minden nép királya
47 1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek,
örvendezzetek Istennek ujjongó szóval,
3 mert az Úr felséges, rettenetes,
hatalmas királya ő az egész földnek.
Alánk vetette a népeket,
lábunk alá a nemzeteket.
5 Kiszemelte nekünk örökségünket,
Jákob ékességét, melyben kedvét leli.
Ujjongás közepette felvonul az Isten,
harsonazengés között az Úr.
Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek,
zengjetek királyunknak, zengedezzetek.
Mert Isten az egész föld királya,
zengjetek bölcsességgel.
Isten uralkodik a nemzeteken,
s ül szent trónusán az Isten.
10 Egybegyűlnek a népek fejedelmei
Ábrahám Istenének népével,
mert az Istené a föld pajzsa:
s igen fenséges ő.
Jegyzetek
45,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.
45,1 Királyi menyegzős ének, amely valószínűleg a királyok korszakának végén keletkezett. Először a királyt (3-10), aztán a királynét énekli meg (11-16). Az ÚSz ezt a zsoltárt messiási szövegként értelmezi (Zsid 1,8-9): a királyi vőlegény Krisztus, a királyi menyasszony Isten Izraelje, az Egyház. A zsoltár ebben az értelmezésben az eszményi királyt dicsőíti.
45,4 Izrael királyai kardot fogtak, de nem nemzeti éredekből vagy saját érdekeik miatt harcoltak, hanem a jogért, az igazságért és a szegényekért.
45,7 Vö. Zsid 1,8-9.
45,10 Ofír: egy ország, talán Dél-Arábiában vagy a vele szemben lévő afrikai tengerparton volt (vö. 1Kir 9,27-28) A szövegben a vers első része javított.
45,13 A görög szöveg alapján fordítva.
45,17 A keresztény hagyomány a „fejedelem” szót az apostolokra vonatkoztatja.
46,1 Kóré fiai: vö. a 42,1-49,21.
46,1 Ún. Sion-ének, amely Szanherib sikertelen jeruzsálemi megszállására vonatkozik (Kr. e. 701, vö. Iz 36,1-37,38). Témája az Istenbe vetett bizalom.
46,2 Isten népével van, a természeti katasztrófákon is átsegíti.
46,4 A görög szövegben itt is van egy refrén (vö. 8-12. versek), amely a héber szövegből hiányzik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az idők során másolási gondatlanságból maradt ki.
46,9 A „föld” (9.10.11): a Bibliában hol az egész földet jelöli, hol azt a földet (országot), ahol Isten népe él.
47,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21
47,1 Himnusz az Úrhoz, Izrael királyához, a királyok korai korszakából. A szöveget később átdolgozták, megváltoztatták. Az éneket akkor énekelték, amikor a frigyládát, amely által Isten győzelmet adott a királynak, körmenetben körülhordozták és ünnepeltek. Később a trónralépési szertartás részévé lett Jeruzsálemben.
47,3 Izrael egyedüli királya Isten, ő gondoskodik népéről és annak országáról.
47,5 „Örökségét”: nem családi örökséget, hanem az egész nép örökségét jelenti.
47,10 „A föld pajzsa”: a héber szöveg szerint (a görögben: a föld hatalmasai).
47,10 »a föld hatalmasai«: a héber szöveg szerint »a föld pajzsa«, de már az ókori görög fordítás "hatalmasok"-ként értelmezi a "pajzs"-szót.