45
Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
(1Krón 25,1;26,1)
Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
(Zsolt 125,1)
Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
(Én 5,16)
Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
(Péld 18,10)
És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
(Zsolt 22,10.11)
Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
(Zsid 1,8)
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
(Zsid 1,9)
Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
(Zsolt 64,6.7)
Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
(Zsolt 72,10.11)
Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
(Zsolt 139,17)
Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.
(Zsolt 3,6.7)
Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! 46
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
(1Krón 25,1;26,1)
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
(Zsolt,46 6. Zsolt. 9,10.)
Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
(Ésa 54,10; Ezék 38,20)
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
(1Kir 9,3; Zsolt 22,4)
Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
(Zsolt 2,1-5)
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
(1Kir 3,9)
Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
(2Sám 8,15; Péld 31,8.9)
Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
(Zsolt 76,4; Józs 11,8.9)
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
(1Kir 3,16-27)
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. 47
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
(1Krón 25,1;26,1)
Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
(1Kir 4,21.24)
Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
(Zsolt 60,8-11.2Krón;9,26)
Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
(Csel 17,26.2Móz;2,8.5Móz;32,8)
Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.
(Zsolt 132,8.4Móz;10,35.2Sám;6,15.16)
Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.
(2Móz 25,20-22)
Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!