Izrael hálája a szabadulásért
124 1Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk,
– vallja meg most Izrael, –
ha nem az Úr lett volna velünk,
amikor az emberek fölkeltek ellenünk,
talán elevenen nyeltek volna el minket,
amikor haragjuk felgerjedt ellenünk.
Talán elnyeltek volna minket a vizek,
rohanó patak árasztott volna el minket,
talán elborítottak volna a felbőszült vizek.
6 Áldott az Úr, aki nem engedte meg,
hogy fogaik martaléka legyünk!
Megszabadultunk, mint a madár,
a vadászok csapdájától.
A csapda összetört
és mi megszabadultunk.
8 Az Úr nevében van a mi segítségünk,
aki az eget és a földet alkotta.
Isten, a nép védelmezője
125 1Zarándok-ének. Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion hegye:
meg nem inog, örökre megmarad.
Jeruzsálemet hegyek övezik,
népét pedig az Úr veszi körül
most és mindörökké.
3 Mert nem marad meg a gonoszság jogara
az igazak osztályrészén,
nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák kezüket.
4 Tégy jót, Uram, a jókkal
és az igazszívűekkel,
de azokat, akik görbe utakra térnek,
sodorja el az Úr a gonosztevőkkel!
Békesség legyen Izraelen!
Keserűség és ujjongás
126 1Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát,
olyan volt, mintha álmodnánk.
Akkor szánk vígsággal telt meg,
nyelvünk pedig ujjongással.
Azt mondták akkor a nemzetek között:
»Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«
Nagy dolgokat művelt velünk az Úr,
azért örvendezünk.
Fordíts fogságunkon, Uram,
mint ahogy megfordítod délen a patakokat!
Akik könnyek között vetnek,
majd ujjongva aratnak.
Csak mentek és sírtak,
úgy vitték vetni vetőmagjukat;
de ujjongva jönnek vissza majd,
s úgy hozzák a kévéiket.
Emberi fáradozás – isteni áldás
127 1Zarándok-ének. Salamontól. Ha nem az Úr építi a házat,
építői hiába dolgoznak rajta.
Ha nem az Úr őrzi a várost,
őre hasztalan virraszt felette.
Hiábavaló hajnal előtt kelnetek,
és késnetek a lefekvéssel,
akik a fáradság kenyerét eszitek,
hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel.
Íme a gyermek örökség az Úrtól,
a méh gyümölcse jutalom.
Mint a nyilak a hős kezében,
olyanok az ifjúkorban nyert fiak.
Boldog az az ember,
aki megtölti velük tegzét!
Nem éri szégyen,
ha ellenségeivel beszél a kapuban.
Jegyzetek
124,1 Hálaének tanító hangsúllyal, fogság utáni.
124,6 Két képpel fejezi ki a köszönetet: Isten megőrzött bennünket, szabadok vagyunk.
124,8 Hitvallás. – Gyakori a katolikus liturgiában: Az Úr neve a mi segítségünk.
125,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke.
125,3 Ellenség támad az országra, amelyet Isten az „igazaknak” adott örökségül (vö. Mt 5,5).
125,4 Az összegyűltek kérik Istent, segítse a hűségeseket, a hűtlenné váltakat pedig mint ellenséget űzze el. A kérés mögött nemcsak az ellenséges uralom kritikája húzódik meg, hanem az a remény is, hogy vége lesz az idegen uralomnak, hogy Isten békét ajándékoz országának.
126,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke: a Bábelből való hazatérésben átélték és megtapasztalták Isten szabadító jóságát, de azt is, hogy még nem vált valóra minden remény, amelyet Második Izajás a visszatéréssel kapcsolatban ébresztett.
127,1 A (fogság utáni) szöveg egymásba fűzött bölcsmondásokból áll. Egy hittételt alapoz meg: az ember nem képes önmagát boldoggá tenni, Istennek köszönheti létét, és mindazt, amije van. Ez a zsoltár üzenete a családalapításra készülő fiataloknak.