12411 (Zarándokének – Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk – Izrael bevallhatja – 22 ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak, 33 elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk, 44 elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna, 55 a zúgó ár elragadott volna. 66 De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak. 77 Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk. 88 Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.
125 (124). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDELMEZI ÖVÉIT
12511 (Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké. 22 Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké. 33 A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon. 44 Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szíve tiszta! 55 De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!
126 (125). ZSOLTÁR. A HAZATÉRŐK ÉNEKE
12611 (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. 22 Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” 33 Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki. 44 Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod. 55 Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
127 (126). ZSOLTÁR
66 Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
BIZAKODÁS A GONDVISELÉSBEN
12711 (Zarándokének – Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. 22 Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. 33 Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. 44 Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. 55 Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.