Krisztus és az Ószövetség papjai: 7,1-8,13
Melkizedek és a levita papság 7 1Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya; (Ter 14,17-20) apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké. (Zsolt 110,4)Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott! (Ter 14,20) Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak; az viszont, aki nem tartozik őseik közé, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéreteket kapta. (Ter 14,20) Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él. Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet; mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje. (Ter 14,17)
Krisztus és a levita papság Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon, aki nem Áron rendje szerint való? (Zsolt 110,4) Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék. Akiről ugyanis mindezt mondják, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes.
Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad, aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. Mert így szól a tanúságtétel:
»Te pap vagy mindörökké
Melkizedek rendje szerint«.
(Zsolt 110,4)
S amennyiben ez nem eskü nélkül történt – mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá:
»Megesküdött az Úr és nem bánta meg:
Te pap vagy mindörökké« –,
(Zsolt 110,4)
S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, neki, mivel örökre megmarad, örökkévaló a papsága. (Zsolt 110,4) Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.
Krisztus, a tökéletes főpap Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; 27akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút. (Zsolt 2,7; 110,4)
Jegyzetek
7,1 A hetedik fejezet képezi a Zsidóknak írt levél középpontját: bemutatja Melkizedek papságát, mely magasabbrendű az ároni papságnál; Jézus Melkizedek papságának beteljesítője, nem a legális zsidó papság folytatója.
7,1 Melkizedek: szinte látomás-szerű, titokzatos ószövetségi alak. Mind neve alapján (az igazságosság királya, a béke királya), mind Ábrahámmal való kapcsolata miatt kifejező előképe Krisztusnak, aki valóban a béke királya, akiről még inkább el lehet mondani, hogy apa nélkül, anya nélkül, ősök nélkül jelent meg és gyakorolja örök papságát.
7,27 Egyszer s mindenkorra: Krisztus egyetlen áldozata áll az üdvösség művének középpontjában. Korábban előkészítették és ígérték, aztán megvalósult, most számunkra a kegyelem és a remény forrása. Érvényes mindig, mindenki számára. Soha nem fog megismétlődni.