Noé és a vízözön: 6,1-11,9
Az emberek gonoszsága 6 1Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!«
Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Isten gondoskodik Noéról 9Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt. Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal. Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott – mert romlott útra tért minden test a földön –, azt mondta Noénak: »Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
Készíts magadnak bárkát cédrusfából – kamrákat készíts a bárkában –, és kend be szurokkal belülről, kívülről. Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága. Készíts ablakot a bárkára, s attól egykönyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled. A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon. Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.«
Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
Jegyzetek
6,1 A vízözön története két elbeszélés („jahvista” és „papi” [J és P]) keveréke, innen az eltérések (a bárka méretei, a víz emelkedése, a vízözön időtartama, az állatok száma, stb.). Más népek is áthagyományoztak elbeszéléseket hasonló ősi katasztrófákról (pl. a mezopotámiai Atrahasis mítosz). A bibliai elbeszélés a mezopotámiai árvízkatasztrófát mint Isten ítéletét ábrázolja.
6,1 Töredékes és homályos hagyomány. Az „istenek fiai” jelenthetik a bukott angyalokat, vagy Szet jámbor utódait, akik a bűnös káinitákkal keveredtek.
6,5 Isten „kötve van” a teremtett világhoz (mert szereti): látja, bánkódik rajta.
6,9 Papi hagyomány [P].
Minden fejezet...