7Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: »Hálj velem!« Ő azonban sehogysem állt rá erre a gonosz cselekedetre. Azt mondta neki: »Íme, a gazdám mindent rám bízott, azt sem tudja, mije van házában. Nincs semmi sem, ami ne lenne az én hatalmamban, vagy amit nekem át nem adott volna, rajtad kívül, aki a felesége vagy. Hogy tehetnék tehát ilyen gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Istenem ellen?« Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon.
Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn. Ekkor az asszony megragadta a ruhája szélét, és azt mondta: »Feküdj le velem!« Ő azonban otthagyta a palástját, elfutott, és kiment. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta ruháját és kifutott, összehívta házanépét, és így szólt: »Íme, héber legényt hoztak ide, hogy pajzánkodjon velünk! Bejött hozzám, hogy lefeküdjön velem! De amikor kiáltottam, és meghallotta a hangomat, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kifutott!« A palástot magánál tartotta tehát, és mihelyt hazajött a férje, megmutatta neki, ezekkel a szavakkal: »Bejött hozzám az a héber legény, akit idehoztál, hogy pajzánkodjon velem. Amikor azonban meghallotta, hogy kiáltok, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kiszaladt!«
Amikor a gazda meghallotta felesége szavát, nagyon megharagudott. Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva.
József a börtönben Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében, úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett. Nem is volt a főfoglárnak semmi gondja semmire sem, amit rábízott, mert az Úr vele volt, és sikerre vitte minden cselekedetét.
40 1Miután ezek így végbementek, történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és a sütőmestere vétkeztek uruk ellen. A fáraó ekkor megharagudott a két eunuchra, akik a pohárnokok és a sütőmesterek vezetői voltak, és a testőrök kapitányának tömlöcébe vettette őket, oda, ahol József is fogságban volt. A főfoglár pedig Józsefre bízta őket, ő pedig ellátta őket. Hosszú ideig fogságban voltak.
Egyszer azután egyazon éjjel álmot láttak mind a ketten, mindegyikük önmagára vonatkozó jelentéssel. Amikor reggel József bement hozzájuk, és látta, hogy szomorúak, megkérdezte őket: »Miért szomorúbb ma az arcotok a szokottnál?« Azok azt felelték: »Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse nekünk.« József erre azt mondta nekik: »Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok!«
Elsőként a főpohárnok beszélte el álmát: »Azt láttam, hogy egy szőlőtő volt előttem, amelyen három vessző volt. Lassanként kihajtott, aztán elvirágzott és fürtöket érlelt. Nekem pedig kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a fürtöket, belefacsartam a pohárba, amelyet tartottam, és odanyújtottam a poharat a fáraónak.« József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap; azután felemeli fejedet a fáraó, és visszahelyez előbbi hivatalodba, hogy adogasd neki a poharat, tiszted szerint, amint azelőtt szoktad. De eszedbe jussak ám, ha jól megy majd sorod, és cselekedj irgalmasságot velem! Beszéld rá a fáraót, hogy vitessen ki engem ebből a tömlöcből, mert úgy loptak el engem a héberek földjéről, és itt is ártatlanul vetettek ebbe a verembe.«
Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jól megfejtette az álmot, így szólt: »Én is álmot láttam: három lisztes kosár volt a fejemen. A legfelső kosárban vittem a fáraó összes ételét, amelyek sütőmesterséggel készültek, de a madarak kiették belőle.« József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három kosár még három nap, azután a fáraó fejedet véteti és bitófára akasztat, és a húsodat madarak tépik le.«
Harmadnapra a fáraó születésnapja volt, és nagy lakomát rendezett szolgáinak. Lakoma közben eszébe jutott a főpohárnok és a fősütőmester. Az egyiket visszaállította a helyére, hogy adogassa neki a poharat, a másikat pedig bitófára akasztatta, amint József megmondta nekik.
Ám a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, mert megfeledkezett álmának megfejtőjéről.
Jegyzetek
39,7 A házasságtörést általában halállal büntették.
40,1 Izrael Istene ismeri minden ember sorsát, és kinyilatkoztathatja azt kedveltjeinek.
Szerződést kötöttem szememmel,
hogy szűzre nem tekintek.
És mi a jutalmam Istentől felülről,
s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
Nemde a romlás a bűnös számára van,
s a balsors a gonosztevő részére!
Nem látja-e ő útjaimat
és nem számlálja-e minden lépésemet?
Vajon hamisságban jártam-e,
és csalárdságra sietett-e lábam?
Vessen engem igaz mérlegre
és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
Vajon letért-e lépésem az útról,
és szemem után járt-e szívem?
Tapad-e kezemhez szenny?
Akkor vessek én, de más fogyassza,
és tépjék ki tövestül termésemet!
Vajon bomlott-e szívem asszony után?
És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
Akkor feleségem más cédája legyen,
és mások hajoljanak föléje!
Mert ez gyalázat lett volna,
és igen nagy gonoszság,
tűz, amely pusztít az enyészetig,
és kiirt minden termést.
Semmibe vettem-e szolgám igazát,
vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre?
És ha számon kérne, mit felelnék neki?
Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta?
És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak?
Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
Egyedül fogyasztottam-e falatomat,
és nem kapott-e belőle az árva is?
– Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét
és anyám méhéből jött ki velem! –
Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája,
és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai,
és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen,
mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról,
és törjék le karom a csontjáról!
Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól,
s el sem tudtam volna viselni a terhét.
Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek,
és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom,
és hogy sokat szerzett kezem?
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott,
s a holdat, amint szépen úszott?
És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak,
és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
Igen nagy gonoszság lett volna ez is.
Tagadása a fölséges Istennek!
Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem
és ujjongtam-e, ha baleset érte?
Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék,
hogy átokkal kihívjam halálát.
Nem mondták-e sátram lakói:
‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
– Nem hált a jövevény az utcán,
nyitva állt ajtóm a vándornak! –
Palástoltam-e bűnömet emberi módon,
s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
Féltem-e nagy sokaságtól,
és visszariasztott-e a rokonság lenézése,
úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
Bár lenne, aki meghallana engem,
és meghallgatná óhajomat a Mindenható,
s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
hogy a vállamon hordozzam,
és ékességként felköthessem fejemre!
Minden lépésemnél hírül adnám
és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem,
és sírnak-e vele barázdái?
Megettem-e termését fizetés nélkül,
keserítettem-e szántói lelkét?
Akkor búza helyett tövist
és árpa helyett gazt teremjen nekem!«
Véget értek Jób szavai.
ELIÚ BESZÉDEI: 32,1-37,24
Eliú első beszéde: 32,1-33,33
Eliú bemutatkozása 32 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát. 2Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette. De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták. Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak. De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant. Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek,
ezért lehajtottam fejemet,
és nem mertem közölni veletek nézetemet.
Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor,
és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
De úgy látom, az emberben a szellem
s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük,
és nem a vének tudják, mi az igazság.
Azért mondom: Hallgassatok rám,
hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
Megvártam tehát szavaitokat,
és lestem bölcsességteket;
mialatt a beszédeket megvitattátok,
odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit,
de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja,
aki megfelelne közületek szavaira.
Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet:
Isten terítette le őt, nem ember!’
Semmit sem szólt ő ellenem,
én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
Visszariadtak, nem felelnek többé,
kifogytak a szavakból.
Mivel tehát vártam és nem szóltak,
megálltak és nem feleltek többé,
én is elmondom részemet,
én is feltárom tudományomat!
Mert tele vagyok beszéddel,
és unszol a szellem testemben;
A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz,
s az új tömlőt is szétveti.
Beszélek, hogy levegőhöz jussak,
kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
Nem fogom pártját senkinek sem,
s egy embernek sem akarok én hízelegni,
mert nem értek a hízelgéshez,
hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!
Jegyzetek
31,26 Rámutat a napot és a holdat imádók bálványimádására.
32,2 A „búzi” Búz leszármazottja, Úz testvére (Ter 22,21), Náhor utóda, ezért Jób törzsének rokona (1,1)