József Potifár házában
39 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. Látta a gazdája, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Megnyerte hát József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt.Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt.
Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott.
Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott.
József álmokat fejt meg a börtönben
40 Történt ezek után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol fogva tartották Józsefet. A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. Egyszer álmot láttak, mindketten ugyanazon az éjszakán: az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindkét álomnak megvolt a maga jelentése. Amikor reggel bement hozzájuk József, látta rajtuk, hogy izgatottak. Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele együtt voltak őrizetben gazdája házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? Ők azt felelték neki: Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Mondjátok el nekem!A főpohárnok elmondta az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe ugyanúgy, mint korábban, amikor a pohárnoka voltál. De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.
Amikor a fősütőmester látta, hogy kedvező megfejtést adott, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, de a madarak megették azokat a fejemen levő kosárból. József ezt válaszolta neki: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de felakasztat egy fára, és madarak eszik le majd a húsodat.
Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett valamennyi udvari emberének, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, a fősütőmestert pedig felakasztatta, úgy, ahogy József megfejtette az álmukat. De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, hanem megfeledkezett róla.
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
31 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt. Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet, bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm! Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé. Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak, ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!Itt végződnek Jób beszédei.
Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
32 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek. Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő. Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.