Megszólította a pásztorokat: »Testvérek, honnan valók vagytok?« Azok azt felelték: »Háránból.« Erre megkérdezte őket: »Ismeritek-e Lábánt, Náchor fiát?« Azok azt felelték: »Ismerjük.« »Egészségben van-e?« – kérdezte. »Egészségben – felelték. – Éppen ott jön Ráchel, a lánya a nyájával.« Jákob ekkor azt mondta: »Sok van még a napból, még nincs itt az ideje, hogy aklokba tereljék a nyájakat. Itassátok meg előbb a juhokat, aztán hajtsátok őket vissza legelni!« Azok azt felelték: »Nem tehetjük, amíg minden állat össze nem gyűlik. Akkor majd elgördítjük a követ a kút szájáról, hogy megitassuk a nyájakat.«
Még beszéltek, amikor íme, odaért Ráchel az apja juhaival – ő legeltette ugyanis a nyájat. Amikor Jákob meglátta – mivel tudta, hogy anyja testvérének lánya, a juhok meg Lábánéi, anyja testvéréi –, elgördítette a követ, amely a kutat fedte, és megitatta a nyájat. Aztán megcsókolta őt, és hangos sírásra fakadt. Elmondta neki, hogy ő az apja rokona és Rebekkának a fia. Erre az elsietett, és hírt vitt erről apjának.
Amint apja meghallotta, hogy Jákob, a nővérének fia megérkezett, eléje futott, megölelte, összevissza csókolta, és bevezette a házába. Miután pedig meghallgatta őt útjának céljáról, így szólt: »Te az én csontom és húsom vagy!«
Amikor elteltek egy hónap napjai, 15azt mondta neki: »Mivel a testvérem vagy, ingyen fogsz nekem szolgálni? Mondd meg, mi legyen a béred?« Két lánya volt neki: a nagyobb neve Lea volt, a kisebbet pedig Ráchelnek hívták. Lea azonban könnyezős szemű volt, míg Ráchel szép termetű és bájos külsejű. Mivel Jákob megszerette őt, így szólt: »Hét esztendőt szolgálok neked Ráchelért, a kisebb lányodért.« Lábán azt felelte: »Jobb, ha neked adom, mint más embernek: maradj hát nálam!«
Hét esztendeig szolgált tehát Jákob Ráchelért, és ez csak néhány napnak tűnt neki nagy szeretetében. Aztán így szólt Lábánhoz: »Add ki nekem a feleségemet, mert letelt már az idő, hadd menjek be hozzá!« – Lábán lakomára hívta a helység minden lakóját, és menyegzőt rendezett. Este aztán bevitte hozzá Leát, a lányát, ő pedig bement hozzá. Adott a lánynak egy szolgálót is, név szerint Zelfát.
Amikor azonban megvirradt, Jákob látta, hogy íme, Lea volt az. Azt mondta erre az apósának: »Mi az, amit velem tettél? Nem Ráchelért szolgáltam én neked? Miért szedtél rá engem?« Lábán azt felelte: »A mi vidékünkön nem szokás, hogy a fiatalabbat előbb adjuk férjhez. Töltsd ki e menyegzős napok hetét, s majd a másikat is neked adom azért a munkáért, ha szolgálsz nekem másik hét esztendőt!«
Beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte a hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is. Ennek Bilhát adta szolgálóul az apja. Miután így végre hozzájutott az óhajtott menyegzőhöz, és jobban szerette Ráchelt, mint Leát, így szolgált nála másik hét esztendőt.
Amikor azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt. Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: »Rám tekintett az Úr megaláztatásomban: most majd szeretni fog engem az uram!«
Aztán ismét fogant, fiút szült, és így szólt: »Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem!« Elnevezte tehát Simeonnak.
Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: »Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki!« Ezért elnevezte Lévinek.
Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: »Most már hadd dicsőítsem az Urat!« Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése.
30 1Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: »Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!« Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: »Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét?« Erre Ráchel így szól: »Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa!« Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki, miután a férfi bement hozzá, fogant, és fiút szült. Ráchel ekkor azt mondta: »Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!« Ezért elnevezte Dánnak.
Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút. Ráchel erre azt mondta: »Az Úr harcát vívtam a nénémmel, és győztem!« Elnevezte tehát Naftalinak.
Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zelfát. Amikor az fogant és fiút szült, így szólt: »Szerencsére!« Elnevezte tehát Gádnak.
Másikat is szült Zelfa, s ekkor Lea azt mondta: »Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok!« Ezért elnevezte Ásernek.
14Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: »Adj nekem fiad mandragórájából!« Az így felelt: »Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?« Ráchel erre azt mondta: »Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!« Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: »Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért.« Vele aludt tehát azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút, és azt mondta: »Megadta Isten a béremet, mert odaadtam szolgálómat az uramnak!« – Elnevezte tehát Isszakárnak.
Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút, és azt mondta: »Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki.« Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak.
Ezután egy lányt szült, név szerint Dínát.
Az Úr azonban megemlékezett Ráchelről is: meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét. Fogant tehát, fiút szült, és azt mondta: »Elvette Isten a gyalázatomat.« – Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: »Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem.«
Jákob becsapja Lábánt 25József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: »Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre! Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked.« Lábán azt mondta neki: »Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten. Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!«
Erre ő így felelt: »Tudod, hogyan szolgáltam neked, és mennyire gyarapodott jószágod a kezemben. Alig volt valamid, mielőtt hozzád jöttem, s most pedig gazdaggá lettél, mert megáldott az Úr téged a lábam nyomában. De mikor gondoskodhatok már végre a magam házáról is?« Lábán erre megkérdezte: »Mit adjak hát neked?« Ő azt válaszolta: »Semmit, hanem csak tedd meg, amit kérek, akkor megint legeltetem és őrzöm juhaidat. Ma körüljárom minden nyájadat. Különíts el minden tarka és pettyes szőrű juhot! Ha aztán lesz a juhok között fekete, a kecskék között pedig pettyes vagy tarka, legyen az az én bérem. A becsületemmel felelek azért, hogy ezentúl, amikor eljössz, meglátod a béremet. Mindaz ugyanis, ami nem lesz tarka vagy pettyes a kecskék között, vagy fekete a juhok között, lopásról vádoljon engem!«
Azt mondta erre Lábán: »Szívesen elfogadom, amit kívánsz!« Még aznap el is különítette a csíkos és a foltos bakokat, és minden tarka és foltos kecskét mindattól, ami fehér volt, és minden fekete szőrű juhot. Átadta azokat a fiai kezébe, és háromnapi járóföld távolságot hagyott maga és Jákob között, aki Lábán többi nyáját legeltette.
Erre Jákob zöld nyárfa-, mandulafa- és juharfavesszőket vett, részben meghántotta őket úgy, hogy azokon, amelyeket meghámozott, előtűnt a fehérség. Aztán a vesszőket, amelyeket részben meghántott, berakta az itatóvályúba, ahova a vizet szokták önteni, hogy amikor inni jönnek a nyájak, szemük előtt legyenek a vesszők, s azokra nézzenek, amikor fogannak. Így azután az történt, hogy a párzás hevében a juhok a vesszőkre néztek, és csíkosakat, tarkákat és pettyeseket ellettek.
40Jákob aztán különválasztotta a bárányokat, a nyájat pedig külön terelte mindattól, ami csíkos és fekete volt Lábán nyájában. Külön itatta a saját nyájait, és nem tartotta őket Lábán nyájával együtt. Valahányszor erős juhok párosodtak, Jákob odatette a vesszőket a vályúkba a juhok szeme elé, hogy azokra nézzenek, amikor fogannak. Amikor azonban gyenge juhok voltak ott, nem tette oda őket. Így aztán, ami gyenge volt, Lábáné lett, ami pedig erős volt, Jákobé lett. Jól meg is gazdagodott ez az ember, lett neki sok nyája, szolgálója és rabszolgája, tevéje meg szamara.
Jegyzetek
29,15 Jákob, aki becsapta Ézsaut, most megtapasztalja, milyen az, ha őt becsapják. Isten megáldja a boldogtalan Leát, ő lesz Jákob első négy fiának anyja.
30,1 Ráchel félti a családban elfoglalt helyét, ezért adja Jákobnak feleségül rabszolganőjét, Bilhát. A gyermekek Ráchel „térdén születnek”, az ő törvényes gyermekeinek számítanak, és Izrael törzsfői lesznek.
30,14 A mandragórának termékenységet fokozó hatást tulajdonítottak.
30,25 Isten Jákob kedvéért sokasította meg Lábán juhait. Most Jákob – ismét csalással – függetlenedni akar Lábántól.
30,40 E versek értelme a héber szövegben nem világos.
Jób válasza: 19,1-29
A gyalázkodók elutasítása 19 És felelt Jób, és ezt mondta:
»Meddig akarjátok keseríteni lelkemet,
és meddig őröltök engem beszéddel?
Immár tízszer gyaláztok,
és nem restelltek nyomorgatni engem.
Hisz ha tévedtem volna is,
akkor is csak engem érintene tévedésem.
Ti azonban hivalkodtok velem szemben,
és szememre vetitek gyalázatomat.
Nos tudjátok meg tehát,
hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem,
és vett engem körül ostoraival.
Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem.
Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább,
sötétséget borított ösvényemre.
Jóhíremből kivetkőztetett engem,
és fejemről levette a koronát.
Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok,
elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
Haragja fellángolt ellenem,
és ellenségei közé sorolt engem.
Együtt vonultak fel portyázó hadai,
rajtam keresztül vették útjukat,
és megszállták sátramat körös-körül.
Messzire űzte tőlem testvéreimet:
akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
rokonaim elhagytak,
és ismerőseim elfelejtettek;
házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek,
jöttment vagyok szemükben;
szólítom szolgámat és nem felel,
és könyörgésre kell fognom szavamat;
nőm undorodik a leheletemtől,
bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
még a kisgyermekek is megvetnek;
ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
régi bizalmasaim undorodnak tőlem,
s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt,
és ínyem elsorvadt fogaim körül.
Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim!
Mert az Úr keze érintett engem.
Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,
és mért nem tudtok betelni húsommal?
Bárcsak felírnák szavaimat,
vajha könyvbe jegyeznék azokat,
vas íróvesszővel ólomtáblára,
vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;
és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet;
én magam látom meg őt,
és önnön szemem nézi őt, és nem más!
E reményem van eltéve keblemben!
Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe,
hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
Fussatok a kard éle elől,
mert a kard a jogtalanság megtorlója,
és tudjátok meg, hogy van ítélet!«
Szófár második beszéde: 20,1-29
Jób szemrehányása alaptalan 20 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
»Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat,
és csapong elmém ide s tova,
mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok,
és értelmes lelkem válaszra késztet.
Tudom azt, hogy régtől fogva,
mióta az embert a földre helyezték,
az istentelenek ujjongása rövid,
s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
emelkedjék bár gőgje akár az égig,
érje bár feje a felhőket,
tönkremegy végképp, mint a trágya,
s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’
Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni,
eltűnik, mint az éjjeli látomás.
A szem, amely nézte, nem látja többé,
és helye nem látja őt viszont.
Fiai szegénységben senyvednek,
és keze visszaadja vagyonát;
csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel,
pihenni térnek vele a porba.
Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság,
és azt nyelve alá rejti,
óvja, el nem hagyja
és ínyén visszatartja:
étke beleiben elváltozik,
áspisok mérgévé lesz bensejében;
a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia,
kihajtja azt Isten a gyomrából;
áspisok mérgét szívja magába,
vipera nyelve öli meg őt.
Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein,
mézzel, vajjal folyó patakokon.
Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti;
nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket,
mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
mivel gyomra nem tudott betelni,
meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt,
ezért semmi sem marad meg javaiból.
Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan,
rátör minden fájdalom.
Amikor gyomrát megtölteni készül,
elküldi ellene haragja tüzét,
hadait zúdítja rá;
menekül a vasfegyver elől,
és belerohan a rézíjba.
Lövedék hatol át hátán,
és villogó penge járja át epéjét.
Rémület jön el rá;
teljes sötétség van számára eltéve,
tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett;
bajba jut, aki sátrában marad.
Bűnét napvilágra hozza az ég,
s a föld ellene támad.
Tárva áll házának gazdagsága,
elragadják azt Isten haragja napján.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől,
s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«
Jegyzetek
19,20 Így hangzik a héber szöveg. A görög szöveg szerint: Bőröm alatt a húst elemésztette a rothadás, és csontjaim kopaszon merednek, mint a fogak.
19,25 Ezeket a szavakat Jób akár kőbe is vésné. Sajnos, a szövegkörnyezet valószínűleg megromlott. Úgy látszik, a beszélő egy látomással bátorítja magát, amely megvalósul majd egy napon. Annak ellenére, amit most mondott (a húsa elemésztődött, a hálál vár rá), mégis tudja, hogy ez a helyzet nem bűnének következménye. És azt is tudja, hogy Isten is tudja ezt, bár ő most hallgat és rejtőzik. Azon a napon maga Isten jön majd el, mint Megváltó, hogy visszakövetelje Jób jogait, melléáll, és nyilvánosságra hozza ártatlanságát. Jób pedig testi épségét visszanyerve, „feltámadva”, saját szemével szemlélheti Istent. Szívében gyökerezik ez a remény, és emészti a vágy, hogy reménye beteljesedjék.