Jákób Lábán házában
29 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. És látta, hogy egy kút van a mezőn, és három juhnyáj heverészik mellette. Abból a kútból szokták ugyanis itatni a nyájakat. A kút száján egy nagy kő volt: amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. Jákób megszólította őket: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. Majd ezt kérdezte: Jól van-e? Azok így feleltek: Jól. Nézd, a leánya, Ráhel éppen itt jön a juhokkal. Ekkor így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának.
Amikor Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig beszámolt mindenről Lábánnak. Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig.
Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem: mi legyen a béred? Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. Leának kedves szemei voltak, Ráhel azonban szép termetű és szép arcú volt. Jákób Ráhelt szerette meg, ezért ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! Így szolgált Jákób hét esztendeig Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
Jákób házassága Leával és Ráhellel
Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm! Hadd menjek be hozzá! Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. Lábán a szolgálóleányát, Zilpát leányának, Leának adta szolgálóleányul. Jákób csak reggel vette észre, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? Lábán így felelt: Nem szokás nálunk férjhez adni a kisebbik leányt a nagyobbik előtt. Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam.Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát feleségül. Lábán a szolgálóleányát, Bilhát leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. Jákób bement Ráhelhez is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált még Lábánnál másik hét esztendeig.
Jákób gyermekei
De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta a méhét; Ráhel ellenben meddő maradt. 32Lea teherbe esett, és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. 33Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az ÚR, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. 34Majd újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. 35Megint teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig. 30 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz. Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. 6Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak. 8Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz. És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. 11Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. 13Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak.
Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. 18Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. 20És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! 24És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is!
Jákób meggazdagodik
Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked! Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod! És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig, és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani, amikor inni jártak. Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szolgálóleánya, szolgája, tevéje és szamara.
Jegyzetek
29,32 A Rúben név héberül hasonlóan hangzik, mint az, hogy „meglátta nyomorúságomat”
29,33 A Simeon név hasonlóan hangzik, mint a héber „meghallani” ige
29,34 A Lévi név hasonlóan hangzik, mint a héber „ragaszkodni” ige
29,35 A Júda név hasonlóan hangzik, mint a héber „hálát adni” ige
30,6 A Dán név hasonlóan hangzik, mint a héber „ítélni” ige
30,8 A Naftáli név hasonlóan hangzik, mint a héber „küzdelem” szó
30,11 Gád jelentése: „szerencse”
30,13 Ásér jelentése: „boldog”
30,18 Issakár jelentése: „béres”
30,20 A Zebulon név az „együtt lakni” igéből származik, és hasonlóan hangzik, mint az „ajándék” szó
30,24 József jelentése: „adjon másikat!”
Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek
19 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal? Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, sötétbe burkolta ösvényeimet. Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát. Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom. Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül.Jób a halála után remél elégtételt
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat? Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett? Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele. Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia. Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik. Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja, eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni. Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább. Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte. Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság. Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben. Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri. Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld. Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján. Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (5 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)