Mihelyt felkelt Abimelek reggel, összehívatta minden szolgáját, s fülük hallatára elbeszélte mindezeket a dolgokat. Erre az emberei mindannyian igen megrémültek. Aztán Abimelek hívatta Ábrahámot, és így szólt hozzá: »Mit tettél velünk! Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rám és országomra? Olyan dolgot tettél velem, amit nem lett volna szabad tenned!« Aztán megint kifakadt, és azt mondta: »Mi jutott eszedbe, hogy ezt művelted?« Ábrahám azt válaszolta: »Azt gondoltam magamban: Hátha nem félik Istent ezen a helyen, és megölnek engem a feleségem miatt. Egyébként valóban a húgom ő: lánya az apámnak, csak az anyámnak nem lánya, és én feleségül vettem. Amikor azonban Isten kihozott engem apám házából, azt mondtam neki: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy minden helyen, ahová bemegyünk, azt mondod, hogy a bátyád vagyok!«
Erre Abimelek juhokat és marhákat, rabszolgákat és szolgálókat vett, odaadta azokat Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, a feleségét. Azt mondta neki: »Előttetek van ez a föld: ahol tetszik, ott lakhatsz!« Sárának pedig azt mondta: »Íme, ezer ezüstöt adtam a ‘bátyádnak’: szolgáljon ez neked fátyolként mindazok előtt, akik veled vannak, és mindenki előtt igazoljon téged.« Isten azután Ábrahám könyörgésére meggyógyította Abimeleket, a feleségét és a szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek; az Úr ugyanis bezárta Abimelek egész háza népe méhét Sára, Ábrahám felesége miatt.
Izsák születése 21 Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak, s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki. Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák. Sára pedig azt mondta:
»Isten nevetést szerzett nekem,
s aki csak meghallja, együtt nevet velem!«
»Ki mondta volna Ábrahámnak,
hogy Sára még fiút fog szoptatni,
hisz vénségében szültem neki!«
Hágár és Izmael 9Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: »Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!« Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt. De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni. Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!«
Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában. Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt. Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!« Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek. Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle. Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.
Ábrahám szövetsége Abimelekkel 22Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: »Veled van Isten mindenben, amit teszel. Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál.« Azt mondta erre Ábrahám: »Megesküszöm!«
Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek amiatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle. De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.« Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból. Abimelek megkérdezte tőle: »Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?« Erre ő azt felelte: »Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat.« Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.
33Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét. Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.
Jegyzetek
20,1 A Ter 12,10-20-ban leírt hagyomány későbbi, részletesebb feldolgozása. A szereplők indítékaira és felelősségére hívja fel a figyelmet az elbeszélő.
21,8 A gyermekeket általában 3 éves korukban választották el.
21,9 Izmael nevének jelentése „Isten meghallgat”. Isten meghallgatja Hágár kiáltását a pusztában. Iszlám hagyomány szerint Izmael az arabok ősatyja. A sírját (és Hágár sírját) Mekkában, Kába kövénél tisztelik.
21,22 Két történet keveredik itt: Ábrahám és Abimelek szövetségkötése (22-24.27.31), illetve egy vita a kutak miatt (25-26.28-30.32). Beer jelentése „kút”, Seba jelenthet esküt és hetet egyaránt.
21,33 Utalás a beersebai szentélyben tisztelt Istenre.
Jób vitába száll: 9,1-10,22
Isten hatalma 9 Felelt Jób, és így szólt:
»Bizony tudom, hogy úgy van,
és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
ha vele pörbe szállni kíván,
ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
Bölcs szívű ő és hatalmas erejű;
ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik,
felforgatja őket haragjában;
kimozdítja helyéből a földet,
úgyhogy megrendülnek oszlopai;
meghagyja a napnak és fel nem kel,
és pecsét alá helyezi a csillagokat;
egyedül feszítette ki az égboltot
és taposott a tenger hullámain;
ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást,
a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni,
csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
Ha eljön hozzám, nem látom;
ha elmegy, nem veszem észre.
Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni?
Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Isten nem vonja vissza haragját,
és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
Mi vagyok tehát én,
hogy megfelelhetnék neki,
és szavakat találhatnék vele szemben?
Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni,
hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna,
nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
mert fergeteggel zúz össze engem,
és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
nem enged lélegzethez jutni,
és betölt engem keservekkel.
Ha erőről van szó: ő a legerősebb,
ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna,
ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást.
Meguntam életemet!
Egyre megy! mondom ezért magamban,
ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre,
és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
Bűnös kézre került a föld,
bírái arcát betakarja;
kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak,
elrohantak és nem láttak boldogságot!
Repülnek, mint a nádcsónak,
mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így!
Más arcot öltök és vidám leszek:
akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra,
és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
Ha úgyis bűnösnek kell lennem,
miért fáradok hiába?
Mosakodnám bár a hó levében,
és még oly tisztán ragyogna is kezem,
akkor is szennybe mártanál,
úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék,
sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja,
aki kezét tehetné mindkettőnkre.
Távoztassa csak tőlem pálcáját,
hogy félelme ne rémítsen,
akkor beszélnék én és nem félnék tőle,
mert félelem közepette nem tudok felelni.
Undorodik a lelkem az élettől!
Szabadjára engedem magamban panaszomat.
Szólok lelkem keserűségében!
Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem!
Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz
és elnyomsz engem, kezed alkotását,
a gonoszok tervét pedig megsegíted?
Vajon szemed húsból való,
s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai,
s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
hogy keresed bűnömet
és kutatsz vétkem után,
holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem,
és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
Gondosan formált és alkotott engem a kezed
körös-körül egészen,
és ily hirtelen tönkreteszel engem?
Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot!
Mégis ismét porrá akarsz tenni?
Nemde kiöntöttél, mint a tejet,
megalvasztottál, mint a sajtot,
bőrrel, hússal öltöztettél engem,
csonttal, ínnal illesztettél egybe,
életet és kegyelmet adtál nekem,
és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
Bár szívedben rejtegetted,
és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
ha vétkeztem, és eddig megkíméltél,
miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem!
Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel,
mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt,
és csodás módon újra megkínoznál.
Tanúidat állítanád újra ellenem,
megnövelnéd haragodat irányomban,
büntetések új hada vonulna fel ellenem.
Miért hoztál elő anyám méhéből?
Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna,
anyám méhéből a sírba vittek volna!
Kevés életnapom nemde, hamar véget ér!
Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé
a sötét és a halál árnyékával borított földre,
a nyomorúság és sötétség földjére,
ahol halálárnyék, zűrzavar
és örökös iszonyat lakozik!«
Jegyzetek
9,13 Rahab: valószínűleg az erőszak, az elbizakodottság megtestesítője (vö. 26,12), egy másik tengeri szörny, Leviatán társa. Azt akarja jelezni, hogy ha a legfélelmetesebb természeti erőknek is meg kell hajolniuk Isten előtt, akkor mennyivel inkább az olyan gyönge embernek, mint Jób.
9,27 Jób védekezése: ha én ártatlannak érzem is magamat, Isten a fájdalmakkal, amelyekkel engem sújt, bűnösnek nyilvánít. Semmivé válnak erőfeszítéseim, hogy megtisztuljak, ha ő nincs azon a nézeten, mint én, és nem akarja, hogy ártatlanságom nyilvánvalóvá váljék.