4Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«
Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.« Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
10Aztán elindultak Izrael fiai, és Obótban ütöttek tábort. Majd elvonultak onnan, és Jeábarimban ütötték fel sátraikat, abban a pusztában, amely kelet felől néz Moábra. Aztán felkerekedtek onnan is, és a Szered patakhoz jutottak. Miután azt elhagyták, az Arnonnal szemben ütöttek tábort. Ez a pusztában van és az amoriták területéről jön ki. Az Arnon a határa ugyanis Moábnak, az választja el a moabitákat és az amoritákat. 14Ezért mondja az Úr harcainak könyve:
»Amint a Vörös-tengerrel cselekedett,
Úgy cselekszik Arnon patakjaival is.
Lehajlottak a patakok szirtjei,
Hogy megpihenhessenek Árnál
És letelepedhessenek a moabiták határánál.«
»Jöjj fel, kút! Énekeljetek neki!
Kút, amelyet fejedelmek ástak,
a nép vezérei vájtak
törvénypálcával és botjukkal.«
A pusztából Mattánába,
21Szihonhoz, az amoriták királyához pedig követeket küldött Izrael, üzenvén: »Kérlek, hadd vonulhassak át földeden. Szántókra és szőlőkre nem térünk, vizet a kutakból nem iszunk, az országúton megyünk, míg át nem vonulunk területeden.« Ám ő nem akarta megengedni, hogy Izrael átvonulhasson területén, sőt egybegyűjtötte seregét, s kivonult ellene a pusztába, s amikor eljutott Jászába, harcba szállt Izraellel. Ez azonban megverte őt a kard élével, s elfoglalta földjét az Arnontól a Jabbokig, Ammon fiaiig, mert az ammoniták határát erős őrség tartotta.
Valamennyi városát elvette tehát Izrael, s megtelepedett az amoriták városaiban, Hesebonban és leányvárosaiban. Hesebon városa ugyanis Szihoné, az amoriták királyáé volt, mert ő harcra kelt Moáb királyával, s elvette tőle az egész földet, amely uralma alatt volt, egészen az Arnonig. Azért mondják a példabeszédben:
»Gyertek Hesebonba
Építeni, s erősítni Szihon városát.
Tűz csapott ki Hesebonból,
Láng Szihonnak városából
S megemésztette a moabita Árt
S Arnon magaslatainak lakóit.
29 Jaj neked Moáb!
Elvesztél Kámos népe,
Mert ő futni hagyta fiait,
Az amoriták királyának, Szihonnak
Fogságába juttatta lányait.
Elpusztult a birodalmuk Hesebontól Dibonig,
Kimerülve értek csak el Nóféig és Medebáig.«
33Aztán megfordultak és felmentek a Básán felé vivő úton. Ám Óg, Básán királya kivonult ellenük egész népével együtt, hogy harcra keljen velük Edráiban. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét meg földjét, s úgy elbánsz vele, mint ahogy elbántál Szihonnal, az amoritáknak azzal a királyával, aki Hesebonban lakott.« Megverték tehát őt is a fiaival együtt, s az egész népét az utolsó szálig, a földjét pedig elfoglalták.
Jegyzetek
21,1 A „szent háború” eszméje szerint a győzelmet Isten adja, ezért a zsákmányt neki kell szentelni, azaz el kell égetni. Ez a szokás az ókori kelet más népeinél is megtalálható. Később az „átok” (héberül „herem”, görögül „anatéma”) a közösségből való kiátkozást, kizárást jelentette.
21,4 Egyes ókori népek imádtak ilyen rézkígyókat. Hiszkija a bálványimádás veszélye miatt elpusztítja a jeruzsálemi templomban található rézkígyót. A rabbik szerint azért volt gyógyító erejű a rézkígyóra tekinteni, mert ezáltal fölfelé néztek a megmartak. János evangéliumában olvassuk, hogy aki föltekint a keresztre (ill. a keresztre fölmagasztalt Krisztusra), mint hajdan a rézkígyóra, az üdvözül (Jn 3,14).
21,10 A helynevek nagy része ismeretlen.
21,14 Az „Úr harcainak könyve” egy igen ősi gyűjtemény lehetett az Úr szent háborúiról.
21,16 Az ősi ének egy újonnan megásott kútból felbuzgó víz feletti öröm kifejezése.
21,21 Vö. MTörv 2,24-37.
21,29 Kámos a moábiták törzsi istene.
21,33 Básán vízben gazdag és jól termő terület, elfoglalása az ígéretek beteljesedésének kezdete.