»Halljátok beszédem!
Ha valaki közületek prófétája az Úrnak,
annak látomásban jelenek
meg vagy álomban szólok.
Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen:
ő az én egész házamban meghitt,
mert vele szemtől szembe beszélek,
s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben
látja az Urat.
Miért nem féltetek tehát
gyalázni szolgámat, Mózest?«
Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el, azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk, ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.« Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!« Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.« Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot. Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.
Jegyzetek
12,1 Mirjám és Áron féltékenyek Mózes közvetítő szerepére. Mózes nem védekezik, Isten maga védi meg őt. Mózes nagyobb, mint akármelyik próféta.
12,10 Csak Mirjám kap büntetést, Áron nem.