A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik. Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt.
Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!« Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
A világ megváltásának reménye Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
19Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. 22Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.
Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.
Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.
A hívők bizonyossága Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja? Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? Amint írva van:
»Miattad gyilkolnak minket naphosszat,
olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat«.
(Zsolt 44,23)
IZRAEL VÉGSŐ MEGSZABADÍTÁSA: 9,1-11,36
Pál és Izrael 9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. 3Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.Isten biztos ígérete Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. (Ter 21,12) Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. (Ter 18,10) Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –, nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája«, (Ter 25,23) 13amint írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«. (Mal 1,2-3)
Isten szabadsága és irgalma Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem! Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«. (Kiv 33,19)
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék«. (Kiv 9,16) Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
19Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?« Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: »Miért alkottál engem ilyennek?« (Iz 29,16) Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített, amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?
Ahogy Ózeásnál mondja:
»Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni,
és a nem kedveltet kedveltnek«.
(Óz 2,25k)
És akkor ez lesz:
»Azon a helyen, ahol azt mondták nekik:
‘Ti nem vagytok népem’,
ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«.
(Óz 2,1)
»Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot,
úgy jártunk volna, mint Szodoma,
és olyanok lettünk volna, mint Gomorra«.
(Iz 1,9)
»Íme, Sionban leteszem a botlás kövét
és a botrány szikláját,
és senki sem szégyenül meg,
aki hisz benne«.
(Iz 28,16)
Megváltó örömhír mindenki számára Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megigazulásról: »Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa«. (Lev 18,5) A hitből eredő megigazulásról pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?« – tudniillik, hogy Krisztust lehozza. (MTörv 30,12) Vagy: »Ki száll le az alvilágba?« – tudniillik, hogy Krisztust a halottak közül visszahívja. (Zsolt 107,26) Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben«. Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. (MTörv 30,14) Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja:
»Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«. (Iz 28,16)
Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. (Jo 3,5)De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva:
»Milyen gyönyörűségesek azok lábai,
akik a jó hírt hirdetik!«
(Iz 52,7)
»Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?« (Iz 53,1)
Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.
De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: »Hangjuk elhatott az egész földre,
s beszédük a földkerekség határaira«.
(Zsolt 19,5)
»Versengésre indítalak benneteket azok ellen, akik ‘nem népem’,
és oktalan nép által haragra ingerellek titeket«.
(MTörv 32,21 G)
Izraelhez azonban így szól: »Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé«. (Iz 65,2)
Jegyzetek
8,2 Az élet lelkének törvénye: zsidó felfogás szerint a törvény, mint Isten akaratának kifejezése, a megigazulás eszköze. A bűntől való szabadulást tehát nem tudták elképzelni törvény nélkül, amelyet be kell tartani. Az élet lelkének törvénye viszont a szeretet törvénye, melyet Jézus adott.
8,3 Isten Fia eljött és magára vette testünket. A bűntől azonban mentes volt; a bűn tehát, amelyet magára vett, nem a test bűne (nem az ő személyes bűne). Mivel a testet magára vette, azzal olyan szoros kapcsolatban áll, hogy amikor áldozatként meghal bűneink miatt, meg tud bennünket szabadítani bűneinktől. Isten elkárhoztatja (megsemmisíti) erkölcsi halálunkat Krisztus testében.
8,19 A teremtett világ, amelynek ura az ember, megalázott helyzetbe került Ádám elmarasztalásával; Isten ítélete az egész világot sújtja. A világ alá van vetve a hiábavalóságnak: a pusztító erőknek, a halál törvényének, az állandó átalakulásnak. Ezért várja Isten fiainak megnyilvánulását, amely a világ végén következik be.
8,22 A testnek és léleknek ez a megváltása és megdicsőülése, amelyet az egész világ vár, most még csak a reményben létezik, s türelmesen várunk rá.
9,3 Távol Krisztustól: Pál tudja, hogy ez elképzelhetetlen, hiszen Isten nem fogadhatja el a személyes üdvösségről való lemondást. Az apostol erősen túloz, hogy érzékeltesse zsidó testvérei iránti mélységes szeretetét.
9,13 Pál megmagyarázza az izraelitáknak, hogy a nekik szóló ígéretek átszálltak a pogányokra, mint egykor az Ézsaunak adott ígéret Jákobra. Gyűlöltem: héber kifejezésmód. Jelentése: kevésbé szerettem.
9,19 Az ellenvetés helyénvalónak tűnik, mégis inkább akadékoskodást fejez ki, mint őszinte aggodalmat. Pál érzi, hogy nem könnyű egyértelmű választ adni erre az ellenvetésre. Miközben érzékelteti, hogy az ember szabad és tetteiért felelős Isten előtt, megadja
10,4 Az egész Ószövetség Krisztusra irányul. Ő üdvözíti mindazokat, akik hisznek. Ezért annak, aki üdvözülni akar, őhozzá kell csatlakoznia, az ő tanítása szerint kell élnie.