Kis türelmet
Ábrahám hite 4 1Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás? »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki«. (Ter 15,6) Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:

»Boldogok,
akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei be vannak födve.

Boldog az az ember,
akinek az Úr nem számítja be bűneit«. (Zsolt 32,1-2)

De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul«. (Ter 15,6) Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék, (Ter 17,10-11) és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait. Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a törvény közvetítésével, hanem a hitből való megigazulás alapján. Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis. Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek«. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek. (Ter 17,5) Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod«. (Ter 15,5) És nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért. És ez számíttatott be neki megigazulásul. (Ter 15,6)
De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki, hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat, aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámasztatott.
Jegyzetek

4,1 Ábrahám: Ábrahám nem a mózesi törvény betartása által vált igazzá, hanem azért, mert hitt Isten ígéretének. A bizonyítás meglehetősen komplikált, hasonlít a korabeli rabbinista érveléshez.


Minden fejezet...
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16