A PRÉDIKÁTOR KÖNYVE
KÖNYVCÍM: 1,1
1 1A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.ELŐSZÓ: 1,2-3
2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor,
csupa hiúság, minden csak hiúság!
Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?«
VÁLTOZANDÓSÁG ÉS FELEDÉS: 1,4-11
4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.
A nap felkel és lenyugszik,
majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
Dél felé kerül, majd északra fordul,
mindent bejárva körben kering a szél,
és visszatér körforgásában.
A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.
A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.
Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz.
Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!«
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.
Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd,
akik még később lesznek.
AZ EMBER ESETLEGESSÉGE – ISTEN ÁTLÁTHATATLANSÁGA: 1,12-3,15
Három felismerés 12Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben, és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés. Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.« Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság,
s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.
Jegyzetek
1,1 A „Prédikátor” nem tulajdonnév, hanem az író önmegnevezése. Arra a személyre utal az elnevezés, aki összehívja a közösséget, és prédikál neki.
1,2 A „hiúság”-ként fordított héber kifejezés szó szerint leheletet jelent. Semmi sem állandó, minden csak egy lehelethez hasonlít.
1,4 Nincs igazi fejlődés, minden nemzedék a már rég megtapasztalt dolgokat éli át újra.
1,12 A király (akinek van áttekintése a dolgokról) a maga tapasztalatai alapján válaszol az élet értelmének kérdésére, egyes szám első személyben.
1,12 Sem a munka (12-15), sem a bölcsesség (16-18), sem az élvezet (2,1-2) nem ad értelmet az életnek. Az idézett két közmondás (15.18) ezt támasztja alá.