1
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
(1Krón 22,9.10;Préd,1 12.)
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
(Préd,1 14. Préd 2,1-27.)
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
(2Kir 15,29; Ésa 5,25)
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
(Jer 5,3)
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
(Zsolt 19,6.7)
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
(Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13)
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
(Péld 27,20)
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
(Ésa 47,14; Máté 3,12)
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
(Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9)
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
(Jer 19,9)
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
(Préd,1 1.)
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
(1Kir 4,30-33)
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
(Préd,1 2. Préd 2,1-27.)
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
(Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20)
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
(1Kir 4,31)
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
(Préd 2,4;Préd 2,1)