Jób válasza: 19,1-29
A gyalázkodók elutasítása 19 És felelt Jób, és ezt mondta:
»Meddig akarjátok keseríteni lelkemet,
és meddig őröltök engem beszéddel?
Immár tízszer gyaláztok,
és nem restelltek nyomorgatni engem.
Hisz ha tévedtem volna is,
akkor is csak engem érintene tévedésem.
Ti azonban hivalkodtok velem szemben,
és szememre vetitek gyalázatomat.
Nos tudjátok meg tehát,
hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem,
és vett engem körül ostoraival.
Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem.
Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább,
sötétséget borított ösvényemre.
Jóhíremből kivetkőztetett engem,
és fejemről levette a koronát.
Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok,
elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
Haragja fellángolt ellenem,
és ellenségei közé sorolt engem.
Együtt vonultak fel portyázó hadai,
rajtam keresztül vették útjukat,
és megszállták sátramat körös-körül.
Messzire űzte tőlem testvéreimet:
akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
rokonaim elhagytak,
és ismerőseim elfelejtettek;
házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek,
jöttment vagyok szemükben;
szólítom szolgámat és nem felel,
és könyörgésre kell fognom szavamat;
nőm undorodik a leheletemtől,
bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
még a kisgyermekek is megvetnek;
ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
régi bizalmasaim undorodnak tőlem,
s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt,
és ínyem elsorvadt fogaim körül.
Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim!
Mert az Úr keze érintett engem.
Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,
és mért nem tudtok betelni húsommal?
Bárcsak felírnák szavaimat,
vajha könyvbe jegyeznék azokat,
vas íróvesszővel ólomtáblára,
vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Mert tudom, hogy megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;
és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet;
én magam látom meg őt,
és önnön szemem nézi őt, és nem más!
E reményem van eltéve keblemben!
Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe,
hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
Fussatok a kard éle elől,
mert a kard a jogtalanság megtorlója,
és tudjátok meg, hogy van ítélet!«
Szófár második beszéde: 20,1-29
Jób szemrehányása alaptalan 20 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
»Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat,
és csapong elmém ide s tova,
mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok,
és értelmes lelkem válaszra késztet.
Tudom azt, hogy régtől fogva,
mióta az embert a földre helyezték,
az istentelenek ujjongása rövid,
s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
emelkedjék bár gőgje akár az égig,
érje bár feje a felhőket,
tönkremegy végképp, mint a trágya,
s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’
Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni,
eltűnik, mint az éjjeli látomás.
A szem, amely nézte, nem látja többé,
és helye nem látja őt viszont.
Fiai szegénységben senyvednek,
és keze visszaadja vagyonát;
csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel,
pihenni térnek vele a porba.
Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság,
és azt nyelve alá rejti,
óvja, el nem hagyja
és ínyén visszatartja:
étke beleiben elváltozik,
áspisok mérgévé lesz bensejében;
a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia,
kihajtja azt Isten a gyomrából;
áspisok mérgét szívja magába,
vipera nyelve öli meg őt.
Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein,
mézzel, vajjal folyó patakokon.
Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti;
nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket,
mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
mivel gyomra nem tudott betelni,
meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt,
ezért semmi sem marad meg javaiból.
Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan,
rátör minden fájdalom.
Amikor gyomrát megtölteni készül,
elküldi ellene haragja tüzét,
hadait zúdítja rá;
menekül a vasfegyver elől,
és belerohan a rézíjba.
Lövedék hatol át hátán,
és villogó penge járja át epéjét.
Rémület jön el rá;
teljes sötétség van számára eltéve,
tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett;
bajba jut, aki sátrában marad.
Bűnét napvilágra hozza az ég,
s a föld ellene támad.
Tárva áll házának gazdagsága,
elragadják azt Isten haragja napján.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől,
s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«
Jób válasza: 21,1-34
Jób türelmet kér 21 És felelt Jób, és ezt mondta:
»Hallgassátok meg, kérlek, szavamat,
és szálljatok magatokba!
Tűrjetek engem, amíg szólok,
és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
Vajon ember ellen megy-e a perem?
És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
Rám figyeljetek és álmélkodjatok,
tegyétek ujjatokat szátokra!
Magam is megrémülök, ha rágondolok,
és remegés fogja el testemet!
Miért maradnak a gonoszok életben?
Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
Ivadékuk megmarad előttük,
rokonok és unokák serege van szemük előtt,
házuk bizton van és békében,
és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
marhájuk fogan, borját el nem veszti,
tehenük megellik és el nem vetél,
kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat,
és vígan ugrándoznak gyermekeik,
kezükben dob és citera,
sípszó mellett vigadoznak;
jólétben töltik napjaikat
s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében,
nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki,
és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
Nemde szerencséjüket kezükben tartják,
s ő nem törődik a gonoszok tervével!
Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese,
s éri el őket romlásuk,
és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt,
mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’
Fizessen csak neki! Hadd érezze!
Saját szemével lássa romlását,
maga igyék a Mindenható haragjából!
Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával,
mikor hónapjai számát már elvágták!
Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent,
aki a magasságbelieket ítéli?
Az egyik meghal erőben, egészségben,
gazdagon és boldogan;
beleit háj borítja,
és csontjait velő itatja,
a másik pedig meghal lelke keserűségében,
minden vagyon nélkül;
mégis együtt pihennek a porban,
és féreg lepi el mindkettejüket.
Jól ismerem eszetek járását,
ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza?
Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
Kérdezzetek akárkit az utasok közül
és meglátjátok, ő is így tudja:
hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik
s a harag napjáig bizton vezetik.
Ki veti szemére útját?
Ki fizet meg neki tetteiért?
Kikísérik a temetőbe,
s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
Édesek számára a sírgödör rögei;
az egész népet vonultatja fel maga után,
s előtte is számtalanok mennek!
Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal,
holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«
Elifáz harmadik beszéde: 22,1-30
Jób a bűnei miatt szenved 22 És felelt a temáni Elifáz, és így szólt:
»Lehet-e az embert Istenhez hasonlítani,
még ha tökéletes is tudása?
Mi haszna van Istennek, ha igaz vagy,
mit nyer azzal, ha utad tökéletes?
Talán istenfélelmed miatt fenyít meg téged
és száll veled perbe,
és nem inkább nagy gonoszságod miatt,
véghetetlen bűneid miatt?
6 Mert ok nélkül vettél zálogot testvéreidtől,
elvetted a ruhát a mezítelenektől,
nem adtál vizet a fáradtnak
s az éhestől megtagadtad a kenyeret,
karod erejével vetted a földet birtokodba,
a legerősebb címén birtokoltad,
az özvegyeket üres kézzel menesztetted,
az árvák karjait összezúztad.
Tőrökkel vagy ezért körülvéve,
és félelem háborít meg hirtelen.
Azt hitted, hogy nem látsz sötétséget,
s az árvíz rohama el nem borít?
‘Nem gondolod meg, hogy Isten magasabb az égnél
s a csillagok teteje fölé emelkedik?’
És mondod: ‘Mit tud az Isten?
A felhők homálya mögül tehet-e igazságot?
Felhők leplezik, és nem látja dolgainkat,
ő az ég szélén jár-kel!’
Vajon az ősvilág ösvényét követed,
amelyet gonosz férfiak tapostak,
akiket idő előtt ragadtak el,
és áradás mosta el talajukat?
Azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében!’
S úgy gondolták, hogy a Mindenható tehetetlen,
pedig ő betöltötte házaikat javakkal.
Gondolatuk távol legyen tőlem!
Látják ezt az igazak és örvendeznek,
s az ártatlan kigúnyolja őket.
‘Nemde semmivé lett dölyfük,
és maradékukat tűz emésztette.’
Légy tehát Vele jóban és békességben,
ennek majd igen jó gyümölcsét látod.
Fogadd el szájából a tanítást
és tedd el szavait szívedbe!
Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, ha megalázod magadat,
s eltávolítod a bűnt a sátradból,
ha olyannak veszed az aranyat, mint a port,
s az ófírt, mint a patak kavicsait,
akkor a Mindenható lesz aranykincsed,
és ő lesz ezüstöd bőségben.
Mert akkor a Mindenhatóban találsz gyönyörűséget,
és Istenhez emelheted arcodat.
Ha könyörögsz hozzá, meghallgat,
és megadhatod, amit fogadtál.
Amit felteszel magadban, sikerül,
és útjaidon fény ragyog,
29 mert aki megalázza magát, dicsőségben lesz,
s aki lesüti szemét, üdvösséget lel,
Jegyzetek
19,20 Így hangzik a héber szöveg. A görög szöveg szerint: Bőröm alatt a húst elemésztette a rothadás, és csontjaim kopaszon merednek, mint a fogak.
19,25 Ezeket a szavakat Jób akár kőbe is vésné. Sajnos, a szövegkörnyezet valószínűleg megromlott. Úgy látszik, a beszélő egy látomással bátorítja magát, amely megvalósul majd egy napon. Annak ellenére, amit most mondott (a húsa elemésztődött, a hálál vár rá), mégis tudja, hogy ez a helyzet nem bűnének következménye. És azt is tudja, hogy Isten is tudja ezt, bár ő most hallgat és rejtőzik. Azon a napon maga Isten jön majd el, mint Megváltó, hogy visszakövetelje Jób jogait, melléáll, és nyilvánosságra hozza ártatlanságát. Jób pedig testi épségét visszanyerve, „feltámadva”, saját szemével szemlélheti Istent. Szívében gyökerezik ez a remény, és emészti a vágy, hogy reménye beteljesedjék.
22,6 Elifáz felsorolja Jób feltételezett bűneit, amelyekre már Szófár is burkolt célzást tett (20,19-21).
22,29 Itt is szövegromlással állunk szemben. Így is lehetne fordítani: „(Isten) a fennhéjázó gőgöst megalázza, de megsegíti azt az embert, aki alázatosan lesüti szemét, megmenti az ártatlant; kezeid legyenek tiszták, és megmenekülsz”. Más szóval: aki megalázza magát, azt Isten megsegíti; Isten megmenti az ártatlan embert; az ember a keze (tettei) tisztasága által menekül meg.