Kis türelmet

Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek

19 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok-tiportok szavaitokkal? Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, sötétbe burkolta ösvényeimet. Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. Letördelt körös-körül, elpusztulok; kitépte reménységemet, mint valami fát. Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. A házamban élők és szolgálóleányaim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. Még a kisgyermekek is megvetnek, kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom. Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. Csont és bőr már csak az egész testem, ínyem is elsorvadt a fogaim körül.

Jób a halála után remél elégtételt

Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. Ha ezt kérdezitek: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, akkor rettegjetek a fegyvertől! Mert a harag fegyveres büntetést szül, hogy megtudjátok, van ítélőbíró.

Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó

20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat? Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett? Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele. Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia. Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik. Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja, eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni. Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább. Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte. Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság. Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben. Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri. Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld. Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján. Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.

Jób hatodik válasza: A gonoszokat utoléri a büntetés

21 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! Tűrjétek el, ha én is beszélek, és miután beszéltem, majd gúnyolódhattok. Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem! Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra! Ha csak rágondolok is, megrémülök, és reszketés fogja el testemet. Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Utódaik előttük jutnak jómódra, sarjadékaik szemük láttára. Házukban béke van, nem kell rettegniük, nincs rajtuk Isten vesszeje. Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába. Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! Ugyan, hányszor alszik ki a bűnösök mécsese, hányszor éri veszedelem őket, és oszt nekik pusztulást az Isten haragja, vagy lesznek olyanok, mint a szél hordta törek, és mint a pelyva, melyet elragadott a forgószél?! Vagy fiainak tartogatja a veszedelmet Isten? Neki fizessen meg, hogy ő maga érezze! Lássa meg saját szemével romlását, és igya ő a Mindenható izzó haragját! Mert mit törődik azzal, mi lesz majd utána a háza népével, ha leteltek hónapjai? Senki se oktassa az Istent, hiszen a magasság lakói fölött is ő ítélkezik!? De hiszen meghal az egyik ereje teljében, minden gondtól mentesen, boldogan, lágyéka csupa háj, csontjaiban zsíros a velő, a másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezhetett semmi jót; egyformán a porba kell feküdniük, és ellepik őket a férgek. Látjátok, ismerem gondolataitokat és az ellenem szőtt fondorlatokat. Mert azt kérdezitek: „Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?” Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket, hogy a veszedelem napját távol tartja Isten a gonosztól, é s a harag napja elkerüli őt? Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? Kikísérik őt a temetőbe, sírhalmát körülállják. Édesek neki a sírgödör hantjai, hisz sok ember vonult ki utána, meg előtte is számtalan. Miért akartok hát hiábavalósággal vigasztalni engem? Válaszaitok magva színtiszta hazugság.

Elífáz harmadik beszéde: Jób megérdemelte büntetését

22 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot, és meztelenre vetkőztetted őket. A szomjazónak nem adtál vizet, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület száll rád. Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz; vízáradat borít el. Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten? A sötét felhő mögül tehet-e igazságot? Sűrű felhők takarják el őt, nem lát, és csak az ég peremén járkál.” Az ősidők ösvényét akarod követni, amelyet álnok emberek tapostak, akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? Azt mondták Istennek: Távozz el tőlünk! – azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható, hisz házukat javaival töltötte meg. – A bűnösök e gondolata távol legyen tőlem! – Ám meglátják majd az igazak, és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket: Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!

Jóbnak meg kell térnie

Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból, porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat, akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd. Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled. Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat. Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.

Minden fejezet...
1 0