1911 Jób akkor válaszolt és így szólt: 22 Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? 33 Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? 44 Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék, 55 csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek? 66 Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával. 77 Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam. 88 Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett. 99 Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat. 1010 Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták. 1111 És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. 1212 Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak. 1313 Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek. 1414 Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek. 1515 Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben. 1616 Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval. 1717 Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim. 1818 Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek. 1919 Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek. 2020 És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak. 2121 Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze. 2222 Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal? 2323 Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára! 2424 Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába! 2525 Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön. 2626 Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent. 2727 Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet. 2828 Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?” 2929 De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!
Az igazságosság nem ismer kivételt.
2011 Naamai Cofár válaszolt és így szólt: 22 Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság. 33 Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre. 44 Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön? 55 Álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. 66 Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje, 77 akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett. 88 Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. 99 A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona. 1010 A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát. 1111 Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba. 1212 Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti, 1313 s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, 1414 beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében. 1515 Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. 1616 Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. 1717 Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. 1818 Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. 1919 Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. 2020 Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse. 2121 Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká. 2222 Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. 2323 Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. 2424 Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. 2525 A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek, 2626 eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában. 2727 Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség. 2828 Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja. 2929 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki. 2111 Jób akkor válaszolt és így szólt: 22 Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok. 33 Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok. 44 Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem? 55 Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek! 66 Mikor rágondolok, biz’ felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el. 77 Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő s egészségben. 88 Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk. 99 Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket. 1010 Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha. 1111 Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik. 1212 Énekelnek a dob és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak. 1313 Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba. 1414 Bár kérték az Istent: „Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról! 1515 Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?” 1616 Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle. 1717 Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk? 1818 Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget? 1919 Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse! 2020 Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából! 2121 Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk. 2222 Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is? 2323 Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt. 2424 Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva. 2525 A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban. 2626 Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás. 2727 Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőtök. 2828 Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra? 2929 Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket? 3030 „A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja.” 3131 Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki? 3232 Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának. 3333 Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ. 3434 Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.
3. A VITA HARMADIK MENETE
Isten igazságosan büntet
2211 Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: 22 Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ. 33 Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen? 44 Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled, emiatt talán nem száll veled perbe? 55 Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bűnösséged nem végtelen tán? 66 Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól, a meztelen szegénynek elvetted ruháját. 77 A szomjazó embernek nem kínáltál vizet, s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 88 A szegényt kiforgattad minden földjéből, és a tekintélyes most lakhat rajta. 99 Üres kézzel küldted el az özvegyeket, az árváknak meg összetörted a karjuk. 1010 Ezért fognak körül kötelékek, és ezért tört rád hirtelen rettegés. 1111 Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé, elborított a vizek áradata. 1212 Tán nem odafent van az Isten az égben? És talán nem látja a csillagok fejét? 1313 Épp mert odafent van, szóltál: „Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni? 1414 Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön.” 1515 Régmúlt idők útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját, 1616 akiket időnap előtt elragadott; akiknek alapját víz öntötte el, 1717 akik azt mondták Istennek: „Távozz tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?” 1818 Mégis minden jóval megtöltötte házuk. S a gonoszok szíve távol marad tőle. 1919 A jámborok látták és örültek neki, a tiszta szívű meg kinevette őket: 2020 „Valóban, a hatalmuk odavan, tűz emésztette föl a hagyatékuk.” 2121 Légy újra jó hozzá és élj békességben, és megint boldogság lesz az osztályrészed. 2222 Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe! 2323 Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz, és az álnokságot kiűzöd sátradból, 2424 ha az aranyércet csak pornak tekinted, Ofir aranyát csak patak kövének, 2525 akkor a Mindenható lesz majd az aranyérced, a tündöklő, ragyogó ezüstrudad. 2626 Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod. 2727 Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod. 2828 Sikerre segíti, amibe belefogsz, és felragyog a fénye ösvényeiden. 2929 Megtöri a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt. 3030 Biztonságos helyre viszi a bűntelent, kezének tisztasága lesz a megmentője.